Ismét vasárnap, ismét idegenbeli Bl meccs, ahol ismét nem mi vagyunk az esélyesek. De micsoda különbség! Persze csak a magam nevében tudok beszélni, de a Löwen elleni megmérettetés csak mérsékelten hozott lázba az elmúlt héten. Egyrészt az őszi teljesítményünk nagyon mély nyomot hagyott bennem, másrészt nem szeretem a mindegy-meccseket. Márpedig látható volt, hogy az ötödik helyről se le, se fel nem mozdulunk már, hacsak nem történik csoda. Talán némileg érthető módon keresgélnem kellett a lelkesedés-darabkákat (rá is ment a délutánom), de megérte a fáradozást! Ugyanis egy kisebbfajta csodának lehettünk szemtanúi. Nem elsősorban a győzelem, inkább a mutatott játék és a fejekben érezhető nyugalom okozott kellemes meglepetést. Jó volt látni a srácokat ilyen felszabadultan, mégis fegyelmezetten játszani. A mellett, hogy remélem nem csak egy kezdeti fellángolás volt a múltkori teljesítmény, engem még érdekelne, igazi téthelyzetben is sikerül-e mind a csapat, mind Pastor részéről ezt az irányt tartani vagy visszanyúlunk a tutihoz. De erre majd márciusban visszatérünk.
Ma még próbáljunk belerondítani egy másik csapat terveibe. Ahogy múlt héten még a németek tervezgették a második helyet, úgy most a szkpojeiek az elsőt. A Nantes tegnapi veresége sokat segíthet nekik ebben, de egy esetleges vereséggel úgy mehetnek jövő héten Nantes-ba, hogy elveszíthetik a pole pozíciót. Azért az vicces lenne, nem? Persze nem vagyunk mi ilyen gonosz manók, mi a saját örömünkre gyűjtögetjük a pontokat. Ma egy jóval nehezebb feladat elé nézünk, mint legutóbb.
A Vardarnak kell a két pont, ez nem kérdés. A németeket elaltathatta a hétközi Lemgo-alázás, talán elhitték, ellenünk is elég lesz rutinból behúzni a meccset. Hát Raul Gonzaleznél ilyen nem lesz. Szkopjéban eleve borzasztó szorosan zár az a védelem, könnyelműségre,felkészületlenségre nem számíthatunk. Ellenük hagyományosan akkor volt esélyünk, ha mi is fel tudtuk keményíteni azt a falat, kellőképpen meg tudtuk fojtani a játékukat. A múlt héten belementünk a rohanásba és a saját fegyverével vertük meg a bundáskirályt. Most is ez lenne a taktika? Összerakunk egy eszetlen kemény védelmet, elöl pedig Zsitnyikov vezetésével folytatjuk a felszabadult, ötletes támadásokat? Vagy a spanyolosított tempóhandball lesz az alapjátékunk és ma is mi diktájuk az iramot? Érdekes helyzet ez a mostani, Pastor itt van öt éve, most mégis kicsit olyan érzésem van, mintha új csapatunk lenne. Bár ismét hozzátenném, nem akarok egy meccs után felülni a hurráoptimizmus szekerére, mert őszintén szólva ősszel nem hittem, hogy itt gyökeres változások lehetnek. Ha azonban folytatjuk ezt az irányt, én fogok elsőnek kalapot emelni.
Három sérültünk úgy tűnik ma is hiányozni fog, közülük Gabert lesz a legnehezebb pótolni védekezésben, hiszen egy kemény fal kelleni fog. Itt ma nem kaphatunk 35 gólt, jó lenne 30 alatt maradni. Muszáj lesz rotálni, ha tartani akarjuk a tempónkat, remélem jól forgatja ma is a csapatot a Mister és mindenki hozzáteszi a magáét. Nem győzöm elégszer írni, mennyire tetszett, hogy fejben - úgy tűnt - rendben vagyunk. Ez rengeteget jelent, óriási erőt ad. Ősszel sem a taktikai felkészítéssel volt gond. Bencét várhatóan kiveszik, a lövőinknek izzítani kell a tenyerüket, szükség lesz rájuk. Hasonlóan a szélsőkre, onnan meglephetjük őket, az eddigiek alapján nem számítanak kiemelkedő szélsőjátékra. Árpi gondolom számít Srsen alsó lövéseire, de remélem ma is felveszi a kesztyűt Ivan. Nomeg Thiagus, akire szintén fontos feladatok hárulnak. Kapuban jöhet Sego is, van végre váltás. Jó lehet ez, számunkra továbbra sincs igazán tétje a mai meccsnek, lehet felszabadultan játszani, kockáztatni, tizenkilencre lapot húzni, amit akarunk. Tréfáljuk meg őket a kis poklukban, csak a vicc kedvéért!
Hajrá Szeged!!!!