Átvitt és kevésbé átvitt értelemben kijózanodva, kicsit megnyugodva sem múlt még el a szombati eufória. Ugyan tegnap reggel még úgy hívtam föl édesanyámat, hogy ugye nem álom volt ez csupán. 11 év után kicsit még hihetetlen ez az egész. Nagyon megvertek minket itthon. Azután senki egy lyukas garast nem adott volna egy idénybeli bravúrra. Én kicsit féltettem a csapatot, meg magunkat is, nehogy beleszaladjunk egy újabb sallerba. Egy „tisztes helytállást” vártam előzetesen, hogy nehogy megtörjön az újraépítkezés lendülete. De mint minden szegedi szurkolónál, bennem is azért megszólalt egy hang, hogy nagyon mélyről jőve, a győzelmet és sikert jobban akarva meglehet. Tavaly is közel voltunk, de akkor hiányzott egy kicsi. Hátha most van annyi erőnk, akaratunk, hogy elvegyük az Aréna „szüzességét”.
Nagyon bizakodóan, de nagyon óvatosan is vártam az örök-rangadót. Tavaly is voltunk 250-en, most is megtöltöttük a szektort. Sőt vendégeket is hoztunk Tajvanról, akik még soha nem voltak kézilabda meccsen. A buszon utazó kedélyes szurkolók egy megálló alkalmával akadtak rájuk és nagyon összebarátkoztak. Nem mindennapi, örömteli látványt nyújtottak a szegedi ultrák között. A gyerekek kifestve a szurkolók nyakában, a szegedi rigmusok kínai akcentussal. Volt benne valami megfoghatatlan és varázslatos. Csak azt éreztem, hogy jó helyen és jó időben vagyunk. Ha ők velünk, ki lehet ellenünk? A szürreálisan csodás bevonulásunk után szépen megvilágítottuk telefonjainkkal az elsötétített arénát, és rázendítettünk.
Álomszerűen kezdték a srácok, a veszprémiek meg álmosan. Külön öröm volt, hogy Petrus is hadba állt, nélküle nem az igazi a szegedi fal. Kegyetlenül kihasználtuk a Vranjes legénység tompaságból adódó hibáit és gyönyörűen letámadtuk a hazaiakat. Az egész félidőre jellemző volt, hogy inkább a támadójáték dominált, a kapusok többnyire csak a kapuból szedték ki a labdát. Sierra jól mozgott a labda felé, de elérni kevésszer sikerült sajnos, mondjuk a faltól sem kapott sok segítséget. De hála az égnek leendő kapusunk a túloldalon sem védett élete formájában. A két horvát portás jövőre remélem jó hatással lesznek egymásra és a Marin-Mirko tengely hatalmas tartást ad.
De a halványabb védekezést és kapusteljesítményt ellensúlyozta a támadójáték. Skube nagyon pöpecül irányított, rendesen felszívta magát tavaszra, nagyon úgy fest, hogy helyreállt az önbizalma. Megfelelő magabiztosággal ad olyan filléres passzokat Benikének, hogy nekem a Chema-Aguinagalde páros-kapcsolat jutott eszembe, nem csak a beállók filigrán, kecses alkata és a méretkülönbségek miatt, hanem a pofátlanságot súroló, látványos, bátor, nehezen kiszámítható játék miatt. Beni hétről-hétre fejlődik, már kiszorított helyzetekből olyan gólokat durrant, mint a már említett és általam imádott beállós-zseni. Védekezésben is fejlődik, jót tesz neki a kényszer 3-as szerep. Öröm volt őt nézni szombaton.
Alapvetően a támadójátékunk elég pofás volt, és hála a sok technikai hibának, könnyű gólokat is tudtunk szerezni. (Az első félidőben ez inkább a veszprémi szerencsétlenkedésnek volt betudható.) Az első veszprémi időkérésig mi domináltunk, aztán sajnos mi is hibázgattunk elől, visszajöttek a hazaiak és úgy is tűnhetett volna, hogy visszaállt a „világ rendje”, mert nagyon nehézkessé váltunk a 18. perctől támadásban, elég jól összeállt a buckántúli fal. Ezt követően a veszprémieknek állt a zászló és 2 gólós előnnyel mentek szünetre. Ha valami miatt kicsit keserű lehet a szánk íze, hogy a visszarendeződésünk nem mindig volt a topon.
Kétségbe nem esett nálunk senki, én is mindenkinek azt mondtam, ha valamelyik kapusunk végre elkezd fogni, akkor sikerülhet. Jött is Sego a másodikra...(Nekem a Nallaci, Lékusz duplavédés tetszett a legjobban.) Na meg Srsen váltotta Zsoltit. Vele kapcsolatban mindig eszembe jut, hogy miért nem előbb hoztuk? Nagyon tetszik ez a kicsit sem megszeppent játéka, most is hozzátette, amit kellett. Ahogy csapatként, mindenki. Nem estünk szét, a gyengébb periódusok, sem törtek meg. Ezt a SZEGEDet nézni mesébeillő volt. Ez kérem CSAPAT újra!!!! Bár megvoltak a jelek az eddigi meccseinken, de ez igazi mérföldkő volt. A védekezésünk és a kapusteljesítményünk is javult, mondjuk még magunkhoz képest nem volt 100%-os. Pastornak is volt mindenre válasza, ő olyan most, mint aki 1 hónapot napozott volna egy Karib szigeten, mínusz a szín. Nagyon higgadt és nyugodt. Nagyon sokat lazult, „emberi” lett, és elfogadva, hogy esendő, nem fél ő sem hibázni, kockáztatni, főleg, ha valaki ő biztos tud javítani. És egy ilyen rangadón sem tért vissza régi önmagához. Lehet, hogy neki is kellett pár év, hogy „szegedi” legyen, ne „csak” egy csapat edzője, aki megoldandó feladatokat lát, négy év után megérkezett.
Nagyon tapadtunk végig és belementünk egy igazi kőkemény végjátékba, amiben sosem voltunk túl acélosak. Eddig! Remélem ezzel végre tényleg megtört a jég. Sego megOmeyeresedett az utolsó 5 percre és összesen 1 gólt kapott. Bodó utolsó góljáért pedig egész meccsen küzdöttünk és megérdemeltük. Thiagus fantasztikusan szedi el a labdákat és biztos nem akarta K.O.-val kiütni Miklert. Nagyon ott voltunk fejben, végig koncentráltunk, ez az, ami eddig nagyon hiányzott.
Csapatként föléjük nőttünk, és a vendég-sarokból nem is tűnt most félelmetesnek az aréna közönsége. Végig űztük a csapatot, talán jövő héten sem lesz hangunk és a mezt, ami rajtam volt valószínűleg le kell majd vágni rólam. Olyan szurkolás volt, amit ez a csapat megérdemel és olyan eredmény, amit ez a tábor. A tökéletes helyen voltunk, a tökéletes időben!
CSAPATKÉNT fantasztikusak voltunk, de muszáj valakiről külön is beszélni. Gondolom mindenki sejti... Igen, Bodó Ricsikéről van szó! Azon túl, hogy 10! gólt lőtt a Veszprémnek, igazi vezér volt a pályán. A lövőszázaléka sem volt rossz, de most fejben, mentálisan volt nagyon erős. Már tavaly a PSG ellen volt egy brutál performansza, de most valami olyat produkált, amire még mindig keresem a szavakat. De az biztos, hogy igazi BOMBÁZÓ! RICSIKE, HATALMAS VOLTÁL! Felnőtt a feladathoz, hogy egy élcsapat elsőszámú átlövője legyen. Régóta vártunk egy ilyen Bodóra! Maradjon meg ezen a szinten! Remélem már szárad a tinta a szerződésén!
Csodálatos volt ünnepelni és várni a csapatot, még a rendőrsorfal ellenére is. Jonas meglátott minket és földhöz vágta a táskáját. Olyan elementáris erővel tört föl a „hideg” svédből az eddigi feszültség, hogy simán kiváltotta volna az inotai erőművet. Ez az energia hirtelen eufóriába csapott át, ahogy együtt ünnepeltünk vele. Mázsás súlyok kerültek le a vállakról, nemcsak a játékosoknál, hanem nálunk is. Nekem kicsit be is párásodott a szemem, aznap este nem először. Pastor maradt velünk egy kicsit beszélgetni, fogadta a gratulációkat. Mindenkit megünnepeltünk, csodás, felemelő élmény volt Veszprémben szombat este Szeged Szurkolónak lenni, egy családba tartozni! Rohadt hosszú böjt volt ez, talán nem kéne megint ennyit várni, főleg, hogy Robi és Dani barátom ígéretükhöz híven kicsit megmártóztak a jeges Balatonban, hiszen BEVETTÜK AZ ARÉNÁT!
Képek: Hőn szeretett csapatom FB oldaláről