Mission IS possible!

Megcsináljuk végre? Annyi kisebb-nagyobb lehetőség után itt most reális esély van az aranyra! Az elmúlt évek bajnoki döntőiben - kevés kivételtől eltekintve - félidőnél csak a csodavárás maradt. Az esetek többségében szinte ledolgozhatatlan hátránnyal jöttünk haza Veszprémből. Ez most megfordult, mi megyünk komoly előnnyel a Bakonyba. Nem ledolgozhatatlannal nyilván, de jelentős előnnyel. Tudjuk, hogy most kell nagyon szerénynek maradni csapatnak és szurkolónak egyaránt, fejet lehajtva készülni, bizakodni, hogy vasárnap délután fél 5 magasságában együtt emelhessük fel a fejünket a bajnoki serleggel együtt. Méghozzá a híres-hírhedt Aréna parkettjén. A veszprémiek ezt persze el sem tudják képzelni, ami nem csoda, nem sűrűn fordul elő arrafele ilyesmi. Nem tudom ki hogy van vele, én kevés dolgot utálok jobban, mint a Veszprémet bajnoki arannyal látni a Sporiban. No, most adjunk vissza ebből valamennyit, legyünk most mi a nemkívánatos vendégek!!

Ez nem valami légbőlkapott hurráoptimizmus, hanem a kőkemény realitás. Az idei döntő félidejénél abszolút nyílt a párharc. Nagyon bízom benne, ezt a nyomást elbírják a srácok és inkább ösztönzőként hat rájuk a nagy lehetőség. A stressz vagy megbénít vagy erősít. Utóbbi esetben az ősemberben is feléledt a vadászösztön, tudta, hogy képes elejteni a vadat vagy legyőzni az ellenséges törzset. Tudta és hitt magában, hitt a képességeiben és ezt a törekvését a szervezete is segítette. Ilyen helyzetben döntő jelentőségű lehet, hogy az ember hogyan fogja fel az előtte álló feladatot. Ezen a héten mi szurkolók is félretettünk mindenfajta nézetkülönbséget, mindent ami megbontaná az egységet. Srácok! Ti is tegyetek félre minden vélt és valós sérelmet, minden kishitűséget, higgyetek magatokban és hozzátok el azt a trófeát!

Ezzel együtt piszkosul nehéz lesz. Biztosak lehetünk benne, hogy Veszprémben aktivizálnak mindenkit aki él és mozog. Nyilván komoly prémiumok lettek feldobva (bár gondolom ez nálunk is igaz), mert nekik a bajnoki cím elvesztése tényleg nullázza a szezont. Négy játékos elköszön, ők is nyerni akarnak valamit utoljára. Ugyanakkor nem hinném, hogy egy hét alatt összraknak egy klasszissal jobb csapatot, amikor ez egész tavasszal nem sikerült. Ha csak a múlt heti meccsből kellene kiindulni, más lenne a helyzet, de a szegedi játékuk nem egyszeri megingás volt. Persze tudnak és fognak is jobban játszani annál, de lényegesen nem hiszem. Márpedig úgy érzem bennünk is maradt tartalék, részünkről sem volt tökéletes az első felvonás. Sego jól védett, de védekeztünk már ennél sokkal jobban is. Támadásban nem tudok olyan játékost mondani, aki ne lenne képes még rátenni legalább egy lapáttal. Most ne számítsunk annyi veszprémi hibára. Pastor is jobban meccselt, mint a kupadöntőn, bár a kezdősorról még egy kicsivel több terhet le lehetne venni. Gorbokon például látszott, mennyire akar nyerni, ő bármennyit lesz a pályán hajtani fog, ebben biztos vagyok. Persze ez igaz a csapat minden tagjára, pont ezért bízom benne, hogy mindenki megkapja a lehetőséget, amivel segíteni tud a csapatnak. Időben kell cserélni és akkor nem lesz összeomlás a vége előtt negyed órával, mert mondanom sem kell mivel járna az ebben a helyzetben. Nem tudom lesz-e Lékai (szerintem nem), de a védekezést mindenképpen össze kell pattintani tökéletesre! Meg kell fojtani a támadásaikat még csírájában, elöl pedig szépen okosan, de bátran és óriási szívvel támadni! Nálunk van az előny, a négy gól nem kevés, idegeskedjenek ők! Minél tovább tartjuk, annál nagyobb eséllyel fognak rágörcsölni.

Nem szaporítom tovább a szót, egy a lényeg: Srácok, meg tudjátok verni a Veszprémet! Meg tudjátok nyerni az aranyat! Ez most bennetek van, hozzátok el Szegedre azt serleget!!! Ezt. Most. Meg. KÖLL. Csinálni. Szedjétek szét a zArénát!!! Hajráááááááááááááááááá Szeeegeeeeeeeeeeeeeeeeeeed!!!!!