BAJNOKCSAPAT!!! BAJNOKCSAPAT!!!

Megcsináltuk!!! Végre tényleg megcsináltuk!! Végig vezettünk, jobbak voltunk a döntő két meccsén és a végén most mellénk állt a szerencse is. Nagyon érett már ez a győzelem az elmúlt években, noha soha nem mi voltunk az esélyesek. Elbuktuk a nyerhetőbbnek vélt kupákat apróságokon vagy épp a saját görcsölésünk miatt. A bajnoki döntőket ezidáig nem tudtuk igazán szorossá tenni, de most sikerült! Nem csak szorossá tettük, el is hoztuk az aranyat! Végre mi ünnepelhettünk Veszprémben, ez leírhatatlanul jó érzés! Annyi éven keresztül vártunk erre megint, annyiszor kellett lenyelni a békát, hogy ez egy tizenegy évig szunnyadó vulkánként tört ki mindenkiből. Óriási ez az érzés!

Pedig nem úgy indult az év, hogy ez lehet a vége. Ősszel olyan szintű mélypontot élt át a csapat, hogy hosszú évek óta először a bajnoki döntő is veszélybe került. A Tatabánya vesztett pontok tekintetében beért minket és fennállt a veszélye, hogy az utolsó fordulós veszprémi végjátékuk dönthet a második helyről. Még most sem hiszem, hogy a Veszprém leadta volna azt a meccset, de látva Marosi savanyú ábrázatát az éremátadáskor, örülök, hogy nem kellett letesztelni ezt az elméletet. Ugyanis nyertünk Veszprémben és ismét a saját kezünkbe vettük a sorsunkat! Akkor még csak titkon reméltük, hogy a Bodó-show és egy még nagyobb ünnep veheti kezdetét a következő veszprémi látogatásunk során. Két hónapon belül kétszer nyertünk az Arénában! Jó, mi? Ricsi pedig kétszer játszott világklasszis szinten ott. Volt ilyen szegedi játékosunk valaha? Remélem lázasan dolgoznak már a minimum 2022-ig tartó szerződéshosszabbításon. 11 éve nyertünk utoljára bajnoki aranyat, de a körülmények is kísértetiesen hasonlítanak. Akkoriban év közben edzőváltás volt, ott is padlóra került a csapat, majd Zubaival és a többi fiatal újvárosival egy elképesztő izgalmas elődöntőt vívtunk, amit úgy nyertünk meg vért izzadva, hogy öt perccel a vége előtt még döntetlen volt a mindent eldöntő szegedi meccs. A többit tudjuk. Nem tudom, hogy véletlen egybeesés-e ez, de tény, egy iszonyatosan mély gödörből jött ki a csapat akkor is és most is. Ez a lendület pedig elrepített minket a bajnoki aranyig.

Pedig ebből a gödörből sem egyenesen felfelé vezetett az út. A veszprémi győzelem után a Kiel ellen és a kupadöntőben szinte ugyanúgy kaptunk ki, a vége előtt 15-20 perccel megállt a tudomány. Nem értettük miért kell kifingatni a kezdősort, miközben klasszis játékosok ülnek a padon vagy a lelátón. Úgy tűnt, csak a tét nélküli meccseken mert kísérletezni Pastor, téthelyzetben ő is görcsösen ragaszkodott a rögeszméihez. A bajnoki döntőben ezen némileg finomított, Sigurmannsson viszonylag sok szerepet kapott és a két orosz is hozzátehetett valamicskét. Túl sokat azonban nem mert/tudott és ebbe majdnem bele is buktunk. Lehet, hogy a Veszprém a visszavágó második félidejében sokkal jobban játszott, de mi is komolyan visszaestünk. Viszont meg kell jegyeznem, hogy Bodó Ricsi pár perces pihentetése és azonnali visszahozatala zseniális húzás volt, ő nyerte meg nekünk a meccset. Azt a meccset, amit álomszerűen kezdtünk, az első félidő közepén hat góllal vezettünk, ami összesen tízet jelentett! Úgy lőttünk 17 gólt egy félidő alatt, hogy Ricsi még alig tett hozzá valamit (a tavalyi döntő első meccsén összesen lőttünk ennyit hatvan perc alatt). A szünetben közte három volt, összesítésben hét és nagyon úgy nézett ki, bőven meglehet a 29 lőtt gól. Hát nem lett, mert a második félidőben kb. negyed óra alatt lőtávolba került a Veszprém. Egy öt-nullás sorozattal ott voltak a nyakunkon és nagyon sok idő volt még hátra. Úgy tűnt, ha nem tudunk változtatni összeroppanunk és úszik megint minden. Már hárommal vezettek és még mennyi idő volt... Én már a tizedik percben le akartam fújni a meccset, de amit a végén átéltünk az nem embernek való. Mindenképpen gólokat kellett lőni, de a támadásaink nem mentek. Viszont volt egy Bodó Ricsink!! Ricsi kipihente magát és ahogy utólag mondta, elhatározta, hogy lőni fog! Az elején nem ment neki igazán, hát nehogy már kifogjon vele holmi veszprémi fal! Ricsi ment és lőtt. Az eredményjelzőn pedig tekergették felfelé a szegedi gólokat. Bodó Ricsi megmentette a szegedi álmokat! A vége előtt bő egy perccel már csak két passzunk maradt, be kellett lőni, mert a közte négy végzetes lett volna. Felállt a faluk, tudták ki fog lőni, de Ricsi elengedte 10-ről és góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól!!!!!! Ennyin múlott emberek!! Meg azon, hogy Blagotinsek fölé dobta egy másodperccel a vége előtt. Na erre írtam az elején, hogy a szerencse is mellénk állt most végre. Három félidő nagyon jó és egy félidő vért izzadós játékkal megnyertük a régen várt aranyat! Azt hiszem megérdemelten.

Még mindig nehéz elhinni, de elképesztően jó érzés! Elnézést a semleges olvasóktól az ömlengésemért, de talán valemelyest érthető, szegediként mit jelent egy ilyen siker. Nem próbáltam meg elemezgetni a meccset, mert itt most a küzdés, az akarat és az a hihetetlen katarzis volt a lényeg, ami a végén várt ránk! Nomeg a hétfő reggelig tartó ünneplés! Zubai Szabinak ez az első (és egyben utolsó) felnőtt magyar aranyérme. Petrus, Ciro, Jonas, Zsolti és Sierra is hosszú évekig küzdöttek ezért a címért. A fiatalok pedig egy darabig biztosan nem kapnak "Veszprém-fóbiát", mert ez az aranyérem egy ideig hatásos ellenanyag lesz. Bízom benne, hogy Bodó Ricsi is hosszabbítani fog, mert Duda Amorimhoz hasonlóan nekünk is van egy klasszis balátlövőnk, aki ha kell hátára veszi a csapatot és aranyat lő nekünk! Élvezzük ki ezt a sikert és maradjunk szerények, mert most van mire!

Bajnokcsapat!!! Bajnokcsapat!!!!! Hajrá Szegeeeeeeeeeeeeeeed!!!!

Képek a csapat facebook oldaláról.