Sajnos a Méhes Gabitól idézett mondat tökéletesen leírja a tegnapi teljesítményünket. Azon kívül, hogy nyertünk, és volt néhány jó, egy kimagasló egyéni teljesítmény, nehéz más pozitívumot találni játékunk bármely elemében. Viszont a szurkolók megint nagyot mentek, RESPECT.
Első meccsen azért nem számítottam feltétlenül tüzijátékra, atom védekezésre, tripla kínaira, de a tegnapi szenvedésünknél kicsit többet vártam volna. Bár ha belegondolunk abba, hogy a zenekarba új karmester/ek jött/ek (egy régi új)be kell látnunk, kell még egy kis idő, amíg összeszoknak. Sokszor fogom még ezt leírni, mert mint minden szezon elején abban bízom és hiszem, hogy felérünk a világ tetejére. Javíthatatlan optimista vagyok. Idén meg pláne, amikor úgy érzem, jól igazoltunk, előre léphetünk, van erőnléti edzőnk, új weboldalunk, király szurkolótáborunk, és remélhetőleg tavaszra egy bitang csapatunk. 
Nagyon vártuk az első BL meccset, de ennél simábbra számítottunk, mert mégis mi vagyunk a regnáló magyar bajnokok, de rendesen elmértük a horvátokat érzésem szerint. Cervar nem egy nyeretlen 5 éves az edzői szakmában. Rendesen megszívatott minket a védekezéssel, nagyon komolyat toltak a szomszédok lábbal és ölték a játékunkat, bár készültünk rá, csak az intenzitás volt meglepő. Ütöttek minket, mint a répát. Nagyon nagy szerencse, hogy a két spori nem jutott el a szabálykönyvben a passzív játék fejezetig... Bár jelzem nem játszottunk elől svájci óra pontossággal, ami sokat segített volna egy ilyen dinamikus védelem ellen. Ennyi technikai hiba a világon nincs, de hát év eleje, ugye. Mindegy behúztuk, de a magas pulzust kihagytam volna a végjátékban. Szerintem Pastor is. Jó volt ez így, felmértük tétmeccsen, sajnos a magyar bajnokság néhány csapatot leszámítva nem mérvadó, hol is tartunk. Segítek, nagyon az elején. De azt hozzá kell tennem a mostani játékosállomány nem évekig fog összeszokni, kell hozzá néhány hasonlóan szenvedős meccs. Mondjuk idénre minimalizálni kéne, mert nem mehet az egész „Tábor” koszorúér cserére karácsony előtt. Jobban örülök egy ilyen indulásnak, mint tavaly, amikor a Mordor meccsen esett le, hogy messze vagyunk még a formánktól és a realitástól. Talán ezután nem lépünk még egyszer erre az útra, ami a bányászbéka segge alá vitt. A lelkem nem bírná. Kicsit nézzük mégis miért szenvedhettünk Eszéken.
Canellast zseniális játékosnak tartom, de a Vardarban nem a támadó szekciót erősítette, nagyon bízom benne, hogy visszarázódik és a kapu fele is néz néha, mert vele teljesen új utak nyílhatnak meg támadásban. Képzeljünk el például egy nagylövős sort (Ricsi, Canellas, Kasparek), amit nem kell cserélni, és távolról bármilyen védelmet szétzilál. Nem lenne esélytelen elképzelés, de mint jelen esetben majdnem minden, még idő kérdése. Bombac hazajövetelének hírére konkrétan bepárásodott a szemem, a csapat környékén valószínűleg még jópárunknak, de azt látni kell, hogy a kielcei kitérő nagyon nem tett jót neki. Formán kívül van. A kérdésre, hogy miért játszott akkor tegnap mégis ennyit, szeretném hinni, hogy a formába lendítés, összeszokás miatt, illetve Canellas jelenlegi úthenger végsebességével eltűnt volna Kontrecék között. Nagyon akart, nagyon sokat vállalt, nagyon sokat hibázott. De csak az hibázhat, aki dolgozik is, szokták mondani. Van, akinek többet lehet, valakinek kevesebbet. Dima sajnos nem élt a szokásos 5 percével, pedig ebben a „kétirányítós” játékban lenne potenciál, lesz is, de nagyon év eleje van még és a telepátiához is idő kell. Lesz még itt varázslat a dupla „D”-től (ha már van a tripla „B” :D), de az improvizációhoz meg kell lennie az alapoknak, mert különben csak céltalan puffogtatás lesz a vége.
Akinek szerintem nagyon jót tett Bombac második eljövetele, a két tapasztalt spanyol érkezése, az Zsolti. Lekerült a válláról „ha semmi nincs, majd ő megoldja” felelősség, mondjuk ebből Ricsike is kivette a részét tavasszal. Így tegnap hosszú idő után lazán játszott, ami már valljuk be, piszkosul hiányzott. Meg ő amúgy is Dekivel szárnyalt igazán.
Jonas nagyot játszott, Benike hozta, amit tudott ebben a nem katolikus lánytábor horvát falban, Ricsike akkora parasztlengőt kapott, hogy egy normális ember rögtön kómába esett volna. Ő lábon hordta ki, és nagyon fontos gólokat lőtt. És mivel ennyi dícsérhető momentum akadt tegnap, beszéljünk a meccs emberéről, Marinról. Neki is jót tett a jobbik veszprémi kapus érkezése, akivel láthatóan nagyon jól megértik egymást és egy egészséges versengés mindkét kapusunkat újra olyan szintre emelheti, ahová valóak. Már nagyon rég jött ilyen kapusteljesítmény hátulról, amikor ekkora betlit toltunk támadásban, védekezésben. Ha összeáll a védelmünk Mirko és Marin még olyan tartást, erőt adhat a falunknak, amivel bárkit elverhetünk. Köszönjük Marin!
Kaspareket hiányoltam nagyon tegnap, mert távoli lövésekkel megbontható lett volna talán a zágrábi fal, ehelyett középen szenvedtünk, mondanám azt, szokás szerint. De Töcökhöz csatlakozva azért bízom benne, hogy ebből a mély, jól variálható keretből Pastor képes kihozni a maximumot és nem 8 emberrel akarjuk majd a szezont lehozni.
Úgy érzem, hogy a csapatunk összetétele most nagyon jó lehet. Maqueda, Canellas, Sego, Alilovic újra megtalálhatják önmagukat, nem beszélve Dekiről és kiteljesedhetnek. A fiatalok becsvágytól fűtve a legjobbjukat adhatják, ami nem kis tehetségükből adódóan nem lesz kevés. Egy jó csapatmorállal és erőnléttel sokáig juthatunk. Nem beszélve, hogy kapuban és mezőnyben is vannak végre olyan egyéniségek, akik meccseket dönthetnek el, és várhatóan Pastor sem fogja lábon lőni magát azzal, hogy hagyja őket elszürkülni.