Nem vártam könnyű meccset, a múlt heti után szépet végképp nem. Igazi brusztolós, kemény derbit szerettem volna, legyen nyögvenyelős, szenvedős akár, csak győzzünk. Erre a fantasztikus végjátékra nem számítottam, megmondom őszintén, azt hittem, hogy mint a múlt héten egyenletes, helyenként élvezhető játékkal felőröljük őket. Ehelyett kaptunk egy olyan utolsó 15 percet, hogy életem végéig emlékezni fogok rá. Finoman szólva is a csapat nagyon komoly tartását bizonyítja, képesek voltunk a Bl döntős ellen -4 gólról megfordítani a meccset. Kellett ehhez a csarnokban lévő óriási hangulat, amit a szurkolók teremtettek. Komoly tartást kapott tőlünk a csapat, na. Ezúton is gratulálok az illetékeseknek! Tegnap a csarnokban csak mi nyerhettünk! És javítsatok ki, ha rosszul tudnám, de nem emlékszem olyanra, hogy az EHF mindhárom heti válogatásába bekerültünk volna. Gratuláció!
Thierry Anti azt mondta, hogy 50 percig ők irányítottak, aztán kiengedték a kezükből a meccset. Én kicsit pontosítanám, nyilván nem lebecsülve a Nantes stratégáját.
Az első 10-15 perc tűrhető játékot hozott, néhány nagyon szép Deki passzal. Fontos itt kiemelni, hogy nyilván könnyebb lenne az átállás, ha a zsebrakéta Skube is maradt volna, de Dekinek adjunk még időt, ha valaki, akkor ő mindenképpen meg kell, hogy érdemelje a türelmünket. Ki lehet jelenteni: Bombac nincs még bomba(c) formában. Nagyon akart, akar, de a 2.félidő első 10 percét ő is kitörölné a karrierjéből.
Szóval az első félidőben Canellas beállásával, folytatva az előző gondolatsort olyan tempóra lassultunk, mint kombájn a Forma 1-ben. Nem igazán sikerült ilyen tempóban az előnyszerzés, előkészítés, naggyá tettük Ziffert a kapuban. A lőlapunk olyan volt, mint takarítónőnek a kuplerájban. Nem igazán értettem ezt a húzást, kínszenvedés volt mindenkinek, de hála Segonak és a helyenként magára találó védelemnek, átvészeltük ezt az időszakot és nem engedtük el a franciákat. A kihagyott hetesek meg sem hatottak, mert ha belőjük sima a meccs, nem kell izgulni és talán látok színeket, meg nem mondják meg a pulzusomat 100 méterről. Én úgy ahogy van átugornám legközelebb az első 40 percet, hogy csak az utolsó 20 perc teljesítményét láthassam.
Visszatérve Antira, nem 50 percig uralták a játékot, hanem mi játszottunk 20 percig önkívületi állapotban. Láttam már mifelénk ilyet, de BL-ben, nem is akárki ellen négy gólos hátrányból kettővel nyerni, úgy, hogy az utolsó 10 percben a legutóbbi kiírás döntősének 1 momentuma akadt, még nem. Piszok felemelő volt tegnap szegedinek lenni ebben a hangulatban, a csapat és a közönség egymást hajtotta győzelembe. Olyan eufória uralkodott a csarnokban, hogy most is libabőrös leszek.
20 perc közel tökéletes játék, feltüzelve, mégis józanul. Canellas ebben a 20 percben megérkezett Szegedre és remélhetőleg, ha a válla bírni fogja, ezen a szinten fog a csapatért küzdeni. Maqueda, akit mindig is nagyon hasznos játékosnak tartottam, és hozzá képest a tank dodzsem, olyan elánnal küzd a Szegedért, amilyet tőle ritkán látni. Félreértés ne essen, tud ő küzdeni, de most érzi, hogy nem egyszerű “zsoldos”, hanem felérhet itt a csúcsra, visszakerülhet a válogatottba, mert itt hagyják érvényesülni. Sego döbbenet, mit művel, lehet, hogy neki is jót tett a tudat, nem az övé minden felelősség, hanem ha beüt a szar, még mindig van egy Mirko. Szárnyakat kapott, nem vitás. És hát Ricsike… Eddig aggódtunk, hogy csak jó legyen úristen az első lövése… Azt hiszem ezen az önbizalmi krízisen túlesett. 8 gólt lőtt, amiből nem mindegyik volt rendesen előkészítve. Jól cselezett, eltűnt a birodalmi lépegető mozgás és nyoma sem volt semmilyen megilletődöttségnek.
Végre olyat láttam tegnap a Pastor érában talán először, hogy mindenki fölnőtt az "éppen" vezérhez, és a Mister hagyta őket. Sőt olyan elánnal buzdított, élt együtt a játékkal, hergelte a közönséget, hogy azt hittem, rosszul látok.
10-szer néztem vissza az utolsó időkérésünket, amikor Maqueda bemondta a kínait, amire Pastor szemöldöke nagyobbat emelkedett, mint az euro árfolyama, de hagyta a két spanyolnak, hogy ők vezessenek. Na ilyet sem láttam még mifelénk. És bejött, de hogy! Felrobbant a csarnok, Sego meg a végén lehúzta a rolót. 10 perc alatt egy gólt kaptunk a BL ezüstérmesétől.
20 perc világklasszis teljesítménnyel feledtettek 40 perc felejthetőt. Van hova fejlődni a játék minden elemében. Kapuban nagyon jól állunk, a tartásunk is óriásit fejlődött. Támadásban bőven van hova fejlődni, védekezésben is kell még az összeszokás. Mindenki rettenetesen akart, nem mindig ment. A küzdeni akarásunk fantasztikus és remélhetőleg ehhez még a megfelelő teljesítmény is párosulni fog. Nem érdemes találgatásokba bocsátkozni, meddig juthatunk, nehéz bármit mondani. Tavaszra kell odaérnünk, ha addig tart a fejlődésünk, bármi lehet. De addig is lépésről-lépésre haladjunk, mi pedig szívrohamról-szívrohamra szurkoljunk!
Csak előre!
Fotók: Csapatunk hivatalos fb oldaláról. (Kocsis Alíz)