Régi szegedi reflex, de tartottam ettől a meccstől. Mégis a német címvédő, idei listavezető, ráadásul 100%-os teljesítménnyel, látogat szeretett csarnokunkba. Ugyan eddig szépen bukdácsolt a Flensburg a BL-ben, de múlt héten azért összekapta magát, és egy rohanós német élcsapatnál soha nem lehet tudni. Eddig elkerültük egymást, legutóbb 11 éve vertek el minket, mint jég a határt, de azóta sok minden változott. Ki lehet jelenteni, hogy eddig Macchulátlan a mérlegünk ellenük. Muhahaha. A Kiellel sosem bírtunk, a Löwen nem jelentett problémát Pastornak, de nem tudtuk mire számíthatunk egy fiatal, sikerre éhes északi gárdától.
Mégis ahogy átléptem ütött-kopott, imádott csarnokunk küszöbét magával ragadott az az érzés, hogy itt ma csak nekünk lehet esélyünk. Nem a régi optimista vágyakozással, hanem önbizalommal telve. Valami változik felénk, nem csak a csapat tanult meg nyerni és lett „győztes” típus, hanem mi szurkolók is. Olyan hangulat uralkodik mostanában a csarnokban, a Pastor érában most először, hogy az eufória nem fejezi ki azt, amit mostanában ott kapunk. De nem csak mi, a játékosok, edző, bárki, aki a csapat közelében van. Egymásért őrülünk meg, egymást éltetjük, egymásért vagyunk.
A tavalyi mélyrepülés egyik legfontosabb hozadéka, hogy csapat és szurkolói olyan egységet alkotnak, amit nem sok miden képes megbolygatni. A pályán érzik, hogy bármit tehetnek, velük leszünk, ettől szárnyalhatnak és a tűzbe is képesek értünk és egymásért menni. Rég nem látott tűz ég a szemekben a pályán és a lelátón egyaránt.
Nem lehet nem nyerni, amikor világbajnok spanyol csúszik-mászik a labdáért, a horvát portás, akinek sanszosan ez az utolsó éve nálunk, mert visszajön “Arany(l)esőRoli” olyan önkívületi állapotban véd, hogy csoda, hogy megpróbálnak a közelébe menni.
Az megvan, hogy többször zengett a csarnokban a Marin-Sego-Marin, mint bármelyik hajtós szegedi rigmus??? :D
Nem lehet nem nyerni akkor, amikor Dima magára talál, Csiró gólt dob, amikor Canellas átlő és a két spanyol juhászkutyaként terelgeti a sajátjait védekezésben, amikor van Supermarionk a szélen, Jonas zavaróban és főleg úgy, hogy újra van DEKINK!!!! Az ő szívéről leeső sziklákba a csarnok is beleremegett. Jól szállt be, jól mozgatta a csapatot és megkapta amire mi is nagyon vártunk, hogy újra az ő nevét zengje a csarnok.
Elképesztő potenciál van ebben a gárdában, van még miben javulnunk, de az biztos, ha nem is a játék minden elemében, de emberileg ez egy fantasztikusan összekovácsolódott társaság, igazi CSAPAT. Ami a játékunkat illeti gyönyörű megoldásaink voltak, tavaly is voltak szép dolgok, de akkor sokkal inkább iparos csapat benyomását keltettük. Tele vagyunk fantasztikus egyéniségekkel, akik között most jó a kémia. Eddig ez nagyon jó házasságnak tűnik… Pastor nyugodtabb és jobban bízik a játékosaiban, akiken az látszik, hogy élvezik ezt, de legfőképpen azt, hogy együtt varázsolhatnak a pályán és természetesen a szurkolók végtelen szeretetét. Nem akarom elkiabálni, de ha tavaly ősszel valami nagyon nem működött, most valamit nagyon eltaláltunk. Tavasszal jönnek az igazán fontos meccsek, ha addig így fejlődünk… Nem fejezem be a mondatot, mert csak lépésről lépésre lehet haladni addig is. De a tegnapi nap után valami végtelenül pozitív, szívmelengető érzés fogott el, végre tényleg van önbizalmunk és Pastort ismerve megfelelő önkritikánk is, és gyönyörű játékunk. Mindenki boldog a rábízott szerepével, kinek kisebb jut, kinek nagyobb, de mindenkor a csapat az első.
Ki lehet jelenteni, mert a tegnapi meccs a német bajnokkal tényleg mérföldkő volt, szintet léptünk. Gyakorlatilag simán kétvállra fektettük a Flensit, egy percig nem volt kérdéses, melyik a jobb csapat. Sokszor felmerül bennem, le merjem-e írni, de tényleg nem akarom elkiabálni, mert eddig ez „túl szép, hogy igaz legyen”, de az eddigi teljesítményünkkel végre megérkeztünk a legnagyobbak, az esélyesek közé. Jó ezt Szeged szurkolóként kijelenteni, boncolgatni. Vágyakozással teli kételyek vannak most bennem, de nem is kétely, inkább óvatosság… Nagyon régóta vártunk már erre, nehéz még ezt elhinni, feldolgozni, a legjobb csapatok közé kerültünk! Büszke vagyok piszkosul, hogy kék a vérem!
Képek: Kedvenc csapatom FB oldaláról