Mindenek előtt itt is köszönjük Doki ezt a harmincast!
Valószínűleg voltunk páran, a csapat tagjait, Pastort is beleértve, akik a 7 a 6 elleni játékkal álmodtak és hideg verítékben úszva, halálra vált arccal azt rebegték: Ne Mogensen, ne! Nagyon megszenvedtünk ezért az egy pöttyért.
A Wintertour-Basel rangadókon „edződött” két svájci sípmesternek magasra tették a lécet tegnap, amit nemhogy levertek, hanem kényelmesen átsétáltak alatta. Szerencsétlenek nagyon nem voltak képben, pedig biztosan jól akarták csinálni és kb. 20 percig ez nagyjából ment is. De mind a két oldalra fújtak akkora marhaságokat, hogy nem csak a szegediek, de a dánok haja is az égnek állt. És nem volt tendencia a fújásokban. Van egy csomó bírói páros, akikről tudjuk hogyan fújják a beálló körüli védekezést például, a passzívot és alkalmazkodik hozzá a csapat. Na itt ilyen támpontokat nem adtak, volt is nagy csodálkozás néha mind a két oldalon. Engem a színvonal zavart, mert meccsdöntő tényezők nem voltak, nem rajtuk ment el, de reméljük ennél csak jobb minőségű bírók fognak majd fújni a Bl-ben, és a két svájci is sokat a tanul még.
4-1-ig álomszerűen indult a meccs, de aztán pontatlanná váltunk, lelassultunk és jött az igazi dán uralom, hogy aztán zsinórban harmadik hete 14-15 álljon a kijelzőn a félidőben.
Múlt héten is szenvedtünk a Skjern támadójátéka ellen, ami a tavalyihoz képest „csak” egy Mogensennel erősödött. Mint a Löwennél Schmid, most itt is van egy nagyon brutál középső ember, aki, ha elakad a játék középről vagy bárhonnan tüzel. Egyszerűen nem tudtuk lábbal követni az eseményeket, és a dánkák simán ziccerig játszottak, amivel kapusaink finoman szólva sem kerültek ideális helyzetbe. Támadásban mi sem voltunk rosszak, irgalmatlan mennyiségű hetest kaptunk, a helyzeteink megvoltak, de a válogatott hét óta a precizitásunk nagyot zuhant. Nem beszélve a védelmünkről, ami nyilván a 7 a 6 ellen jobban kijött, nagyon sokat vesztett a dinamizmusából. Nagyon körülményesek vagyunk hátul, nem harapunk, oké, hogy többen voltak, de az ementáli hozzánk képest betonfal volt tegnap. A 42. percre 45 gólt lőttek a csapatok, irgalmatlanul sok.
Tegnap óta azzal nyugtatom magam, hogy minden tanulási, fejlődési folyamat nem egy egyenesként ábrázolható, ami folyamatosan emelkedik, hanem az előre lépés előtt van egy nagyobb visszaesés, amikor a régiek már nem, az új dolgok még nem működnek. Mi most a bezuhanást éljük, tavaly vagy az azt megelőző években rendesen fölültünk ilyenkor a cumirollerre, most annyival jobb a helyzet, hogy a reálisan megszerezhető 4 pontból (A PSG elleni idegenben a csoda kategória lett volna) 3-at szereztünk. Ezt az idény kezdetén szerintem sokan aláírtuk volna, mert nem rossz csapat ez a Skjern. Pastor nyilatkozatából is kihallatszott az elismerés, lássuk be elég rendesen megfogtak minket. Oké, hogy mi most szint alatt teljesítünk, remélhetőleg egy tanulási folyamat részeként, de eddig elkényeztettek minket, és a jóhoz piszok gyorsan hozzászokik a szurkoló, de a játékosok is. Mindig többet akarunk. De lássuk be a tavalyi békasegge és az idei „irányafájnölfór” között van még néhány köztes lépés. A csapat, bár úgy tűnt eddig stabilan teljesít, most a már említett jövőbeni fejlődés miatt visszaestünk. Ez kalkulálható volt, de inkább most, mint tavasszal, ahol ilyen meccsek már nem fognak beleférni.
Látszott a pályán, hogy sokszor nem értik egymást a srácok, de rohadt kellemetlenek voltak a dánok elől, hátul egyaránt. És tegnap ők voltak sajnos jobbak a meccs ¾-ben. A mínusz 5-höz képest az 1 pont nagyon jól hangzik, bár a végén megint megvolt az esélyünk a győzelemre, de most a dánok maradtak higgadtabbak. Bár voltak jó szakaszaink, és jó egyéni villanások, amik előre vetítik, hogy valami nagyon készül, de még nem állt össze a kép. Beni viszont nagyon biztos pontja a csapatnak.
Nem esett jól a pálya mellett állni a lefújás után, de mára eljutottam odáig, hogy egy borzasztóan nehéz meccs után elhullajtott vagy nekem inkább megnyert pont miatt siránkozunk, mert így elúszik az ELSŐ hely a csoportban. Egy év alatt hatalmasat fordult velünk a világ, de ne felejtsük el honnan indultunk. Eddig, ha nem is továbbjutásért harcoltunk, de nem nagyon férhettünk a legjobbak közé. És még egy valami. Volt jó pár utolsó-pillanatos meccsünk idén, amit mindig mi nyertünk meg, most nem jött össze.
Óriásit fejlődtünk és ezt most folytatjuk, de semmi nem megy simán. Még mindig jó esélyünk van a 2. helyre, hiszen a Motor nagy szívességet tett nekünk a Nantes újbóli legyőzésével. Ami szintén nem „rossz”, életünkben nem álmodhattunk még ilyen szépet szegediként. Legyünk türelmesek a srácokkal, mert még nem látszik, de a lábakban már érződik az elvégzett munka. Hogy mikorra érik be, nem lehet tudni. Két piszok nehéz meccsünk van még idén a Bl-ben, az egyiken jó eséllyel robbanthatunk, de ha az áttörés tavasszal jön, akkor sem kell kétségbe esni. A PSG inkább presztízs, a Flensburg pedig a fontos. Érdekes lesz, hogy egy bizonyos pont után elengedjük-e a párizsiak ellenit és ráfeszülünk a németekre, vagy megpróbáljuk mindkettőt behúzni. Nagyon kemény 10 nap vár a srácokra. Szombaton, ha lehet még jobban űzni kell őket, mert ilyenkor, amikor akarsz és nem megy igazán, van a legnagyobb szükség ránk, a TÁBORRA! De ebben van igazán tapasztalatunk. Csak előre!
képek: delmagyar.hu