Megvolt az első idei BL meccsünk és az ősziekhez hasonlóan esélyesként, kicsit döcögősen, de behúztuk a két pontot. Ez már a sokadik egy gólos, money time-ban kivívott győzelmünk, ráadásul idegenben. Nagyon bíztató a jövőre nézve, hogy most már több olyan játékosunk is akad, aki nem „tojik be” téthelyzetben, jól bírja a nyomást és tökösen él is a lehetőségeivel. Ilyen értelemben a legjobbunk egyértelműen Maki, ő tényleg szemrebbenés nélkül fogja beverni félhelyzetből is, bármilyen téthelyzetben.
A Celjének volt ideje ellenünk készülni, még a hétközi szlovén bajnokijukat is sikerült elbohóckodniuk, annyira mi jártunk a fejükben. Nagyon nehéz sorsolásuk van, kellettek nekik a pontok, otthon szinte bárkit képesek elkapni jobb napjaikon, így joggal bízhattak benne, hogy a vb utáni első fordulóban, egy már gyakorlatilag második, kényelmes helyzetben lévő csapatot elkaphatnak. Majdnem így is lett, de szerencsére Maki és a többiek nem így gondolták. Azt tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp a celjei meccs, hiszen ők mind a 7 pontjukat hazai pályán szerezték, a Flensburgot megverték, de a Nantes ellen is összejött egy döntetlen, tehát minden okuk megvolt a bizakodásra. Ráadásul nekik talán két játékosuk volt a vb-n, míg nekünk – ha jól számolom – hét. Mindezek tükrében tényleg nem tűnik naiv öntömjénezésnek megveregetni a srácok vállát.
A meccs végig szoros volt, nem tudtunk megnyugtató különbséggel tartósan ellépni, a kis szlovénok mindig utolértek minket. Látszott, hogy nem fogják feladni, kaparnak a pontokért utolsó leheletükig. A vb-t megjárt játékosaink közül Ricsi és Zsolti még kereste önmagát, Kanalas és Dima próbálkozott több-kevesebb sikerrel, hasonlóan Sigihez, aki legalább a heteseket belőtte. Marin pihizhetett, mert Mirko nagyon jól megoldotta a feladatát, kellettek a bravúrjai a győzelemhez. Bence sem tűnt frissnek, de mivel a mi játékunk alapja a beálló játéka, neki egyszerűen nem szabad fáradtnak lenni. Meg is oldotta a feladatát szépen. Matej már kevésbé volt hatékony, jó lenne, ha visszatalálna a hatékonyabb énjéhez, mert Bencét tehermentesíteni kell.
Innentől van egy bő hónapunk komolyabb tétmeccs nélkül, a második hely megvan, lehet regenerálódni, az eddig kevesebb szerepet kapóknak többet játszani, ismét összerázódni. Mondjuk a hazai meccseket nem lehet elengedni így sem, az azért elég csúnya lenne, de nem is baj, óvatosan lazítsunk, nehogy túl sok legyen a jóból. Még van három csoportmeccs, aztán márciusban jön a Veszprém, majd a nyolcaddöntő a Plock/Silkeborg győztesével. Utána meg az igazi nagyüzem, a szezont eldöntő, legnagyobb meccsekkel. Jól megalapoztuk a tavaszt, készüljünk, pihenjünk, csiszolódjunk, hogy aztán tudjunk durrantani a szezon végén!
Hajrá Szeged!