Pastortól elhangzott a legfontosabb mondat és talán az egyetlen igazi pozitívum a meccs után: Szerencsére mindenki egészséges, teljes a keret. Momentumaink voltak, de ne szépítsük, tök simán kikaptunk.
A tavaszi meccseken eddig is rezgett a léc, ha a Celjénél vagy a Motornál lett volna még két-két minőségi játékos a padon, ott is megizzadtunk volna rendesen a 2 pontért. Tény, hogy nem pörgünk üzemi hőfokon, amit két dolog magyarázhat, tényleg kicsit beleálmosodtunk a tuti 2. helybe és/vagy próbáljuk felhozni az eddig kevesebbet játszókat, hiszen egy komolyabb tavaszi menetelésre készülve mindenkire óriási szükség lesz. Mindkettőben vastagon benne van, lehet, hogy beleszaladunk a késbe. Az álmosság mocsok veszélyes tud lenni, ha példának okáért Silkeborgban, a második félidőben ébrednénk, komolyan megégethetnénk magunkat. Mondjuk addig jön a magára találó buckántúl, ott már muszáj lesz valamit előhúzni a cilinderből, mert nem kéne az eddigi igen pofás szezonon foltot ejteni.
Azt viszont jó volt látni, hogy Henigman és Kasparek is végre pályára került, nagyon akartak, nagy volt a drukk, teher alatt nő a pálma, de nekik még kell a gyakorlás. Szeretném hinni, hogy ezeket a meccseket „beáldozzuk” egy jó tavaszi eredményért és a kiseséses szakaszban robbantunk. Nem tartom most nagy bajnak, hogy beleszaladtunk egy rendes francia maflásba, ahogy Töcök is írta múlt héten, kell a visszajelzés a csapatnak, hol tartunk, miben kell javulnunk, mi működik. Nem történt hát igazi tragédia, ha levonjuk belőle a megfelelő következtetéseket és tanulunk belőle.
Tegnap bruttó egy félidőt játszottunk koncentráltan és sajnos a Nantes van annyira jó csapat, hogy ilyen teljesítménnyel nem hagyják magukat bedarálni. Ennyi hibát régen követtünk el, főleg védekezésben és most támadásban is dadogott a labda rendesen, Feliho hű volt a nevéhez és kemény volt, mint a szikla, a 2. félidőben pedig kapuban is elfogytunk. Nem ez a győzelem receptje, az tuti. Ősszel is voltak kissé nyögvenyelős meccsek, de ilyen dekoncentráltan ebben a szezonban még nem lődörögtünk a pályán. Bár tényleg voltak értékelhető periódusok, de nem lehet fejben virágot szedni Tournat-val szemben könyörgöm, mert ő nem fog tökölni, ahogy Lazarov, Claire, Nyokas sem. Tegyük hozzá, hogy a franciák most kezdenek kikászálódni a hullámvölgyből, és ebben az idényben nem játszottak még ilyen jól, mi pedig ilyen pocsékul.
Nem érdemes azért elkezdeni földet hordani az idei szezonunkra, mert várható volt, hogy a tavaszra maradt meccseinket fel kell használni a fejlődésre, ami még nem látszik, de nem is most kell és a többiek beépítésére. Kódolva volt némi hullámvölgy is természetesen, ráadásul nem lehet könnyű úgy kimenni a pofonokért, hogy bármit teszel nem változik a helyünk a csoportban. A legfontosabb, tegyük a szívünkre a kezünket, ne sérüljön meg senki vagy fingjon ki a “fontos” meccsekre. Én is persze boldogabb lennék egy győzelem után, de mondjuk a Barcelona is inkább “csak” építkezésre használja ezt az időszakot. Mondjuk nem lettem volna a srácok helyében az utolsó, enyhén vehemens időkérésnél, ahol Pastor nem figurákat magyarázott az biztos. Jövő héten jönnek a horvátok. Az utolsó csoportkörös hazaira illene felpörögnünk, jó lenne szívgyógyszer nélkül örülni. Ha szenvedünk megint, de fejlődünk az sem igazán zavar, csak kapjuk már össze azt a védekezést legalább egy félidőre, hogy mindenki megnyugodhasson egy kicsit, hogy jó úton vagyunk, ez már nem a “tavaszi álom”!
Csak előre!
Képek: HBC Nantes FB