A mai poszt az ünnep jegyében telik: a szegedi kézilabda ünnepi díszbe öltözik, a szurkolók valami nagy dobásra várnak. Kezdjük egy kis visszapillantással, hogy megérthessük, hová is érkezik a szegedi gyors.
Amikor Csányi Sándor megvásárolta a Pick Szeged kézilabda tulajdonjogát, sejthető volt, hogy vége a középszerűségnek, hiszen a név kötelez. Még akkor is, ha maga a tulaj nem akkora kézilabda-fan, mint azt délen sokan magukról feltételezik.
Az építkezés során elérkeztünk Juan Carlos Pastorhoz, aki a szakmai felügyeletet vette át a felnőtt csapatnál. Csányi Sándor és Pastor megállapodása felhatalmazta a mestert, hogy - mint fociban az angol Premier Ligához hasonlóan Fergusson - teljes felhatalmazással építse csapatát. A cél pedig nem más, mint a hazai bajnoki és kupagyőzelem, valamint nemzetközi szinten a BL trófea.
Pastor, a kézilabda Guardiolája a saját rendszeréhez kezdte hát keresni az elemeket: a kirakóban a játékosokat illesztette a rendszerhez. Aki meg tudta valósítani az elképzelést, az maradt, aki nem, annak mennie kellett.
A Pick Szeged folyamatosan építkezik, a klub egyre több pénzt költhet minőségi játékosokra. Pastor pedig teljes felhatalmazással dolgozhat. Ez az idilli helyzet eredményezte 11 év után a magyar bajnoki és kupagyőzelmet. Így a Pick Szeged már teljesítette a kitűzött célok kétharmadát. Európában pedig eljutott a mérföldkőhöz, véglegesen beírhatja magát a kézilabda történelemkönyvébe, vagyis eljuthat Kölnbe, a legnagyobb klubok közé, ahol harcba szállhat a BL trófeáért.
Álljunk meg egy szóra és nézzünk körül: hol állunk a világban? Elég érettek vagyunk-e a BL F4-ra?
Határozottan igennel kell válaszolnunk. A Pick kerete megüti a mércét, Pastor egy igazi gépezetet rakott össze, amely képes - főleg a védekezésével - összeroppantani bármelyik ellenfelét. A játékosok megtanultak nyerni, és a mérkőzés közben meglévő hullámvölgyeket is tudják már kezelni. Kellett ehhez persze a kirakós utolsó két darabja, a két spanyol klasszis személyében, valamint az a nyugalom és profizmus, amelyeket a gyakorolt rendszer hoz magával. Pastor, tanulva a tavalyi játékos forradalomból, kissé másként áll az egyénekhez, már jobban része a CSAPATNAK. Persze a makacssága nem csökkent, de hát a kézilabda, mint tudjuk, nem demokratikus sportág. Ez a csapat teljesen az övé, a játékosok pontosan azt tudják, amit szeretne látni tőlük. Tökéletesen képesek végrehajtani a feladatot, de néha több kell a tökéletesnél.
Az utolsó akadály
Csütörtökön Szkopjéban, majd utána Szegeden a Vardar jelenti az utolsó erőpróbát az álmok kapui előtt. A jelenlegi Pick Szeged jobb csapat a Vardarnál, akár van Borozan, akár nincs, akár egészséges Dissinger akár nem. A kézilabda viszont nem egzakt tudomány: a napi formák, az egyéniségek, a szurkolók, a játékvezetők és még rengeteg dolog befolyásolja a sikert. A Pick Szeged felkészült, az teljesen biztos. Tudja, mit akar játszani és tudja, mi szükséges a sikerhez. Sőt továbbmegyek: megvannak ehhez a szükséges játékosok is. A rendszer mellett vannak olyan egyéniségek, akik tudnak segíteni, ha valami nem működik, akkor ők új és új lendületet tudnak adni a csapatnak.
Halljuk a híreket, amelyek szerint bedobja a törölközőt a Vardar tulajdonosa és kiszáll a csapatból. Ezzel én nem foglakoznék most. Ott, akkor, abban a 2*60 percben ez senkit nem fog érdekelni. Viszont Parrondot, Skubét, Gorbokot is extrán motiválja majd a meccs, a többi balkáni és orosz játékos pedig szintén mindent el fog követni, hogy Kölnbe jusson. Parrondo és az ex-szegediek is jól ismerik a rendszert. Ezzel együtt, ha végig éles a Pick, nem lehet akkora gond, hogy a visszavágón ne váltsuk meg a repjegyet Kölnbe. A Vardar amúgy számomra az idény pozitív meglepetése. Cindric és Sterbik távozását sem igazán érezték meg, mint ahogy a nálunk lévő spanyol armada hiánya sem okozott galibát, reméljük most kék mezben fog. A csoportmeccseken a sok sérült és a Borozan körül kialakult cirkusz sem befolyásolta negatívan őket. Brutális, igazi kemény védelem, hátul az „őrült „ Milosavjev pedig bárkit képes mattolni. Ha megvan a labda, akkor Dibirov, Siskarjev vagy Cupic nyargal. Ha felállt fal ellen kell tenni valamit, akkor a két brutális beálló, Moraes és Kalaras bontja a falat. Az óriás Kristopans lő kintről, Skube szervez, Karacic varázsol. Masszív csapat a Vardar, kellemetlen stílussal és egy nehéz hazai pályával. Roberto már Szegeden is szimpatikus figura volt, de itt bebizonyította, hogy egy nehéz pályán is megállja a helyét, mind emberileg, mind szakmailag.
A Pick Szeged viszont már nem az az „idegenben tele a gatya”-stílusú csapat. Bárkinek komoly fejfájást képes okozni a szegedi védelem, mögötte pedig bármelyik horvát kapus. Ez a szegedi recept, ütős kis meccs várható. Elöl Bombac, ereiben visszatérőben a kék vér, ez pedig nem sok jót tartogat a védőknek. Deki felszabadultsága életveszélyes lehet az ellenfélre nézve. Bence szép csendben a TOP beállók közé nőtte ki magát, meg is akad a gépezet, ha huzamosabb ideig nincs a pályán. Maqueda és Canellas sem a varázslatos szkopjei éjszakák emlékeit kívánja felidézni csütörtök este.
Minden puzzle a helyére került. Pastor és a Pick Szeged szándéka Szegedre hozni a robotkart, akár most, akár a következő idények valamelyikében. Ehhez már szinte csak Észak-Macedónia első számú csapata képezi az akadályt. Bármenyire is kedvelem Robertot, és vérzik a szívem az esetleg összeomló Vardar-birodalomért, most nem állhatják útját az elsöprő fergetegnek. Ez a Szeged jelenleg vaskos könyvbe írja a történelmét, amelynek szerencsére részesei lehetünk. A legfanatikusabbak ott lesznek Szkopjéban, a visszavágón pedig, ha kell, a parkettből képeznek falat Mirkó kapuja elé. Mi kell még a sikerhez Szkopjében? Főleg tiszta fej, amely kizárja a külső körülményeket, valamint egy kis varázslat amivel meglepjük Parrondot és csapatát. Csütörtök este nagyot léphetünk az álmok felé, mert egyszerűen ott a helyünk Kölnben!
Hajrá Szeged!