Hajrá, Vardar!

Ősapánk, az NST történetében hagyomány volt, hogy a BL-döntő előtt objektív, tudományosan megalapozott elemzést készítettek arról, hogy az egyes csapatok miért nyerhetik illetve miért nem nyerhetik meg a döntőt. Lassan közeledő 10 éves évfordulónk apropóján idén mi is nekifutunk e műfajnak, a Final4 felvezetéseként naponta jelentkezünk Hajrá...! illetve Mocskos...! posztjainkkal.

Számtalan oka van annak, hogy a Vardar miért érdemelné meg idén a kölni győzelmet. Talán kezdjük azzal, hogy szinte egy sorral játszották végig az egész szezont. A hazai bajnokságban teljesítettek, a SEHA Ligában is és hát a BL menetelésükről meg aztán ne is beszéljünk.

Mindenki lesajnálta őket már a szezon kezdetén: eljöttek az igazán meghatározó játékosok, leépült a csapat, Parrondo tapasztalatlan, tuti, hogy el fognak vérezni, mondták. Hát kérdem én, most hol vannak ezek a nagyszájú hangoskodók? Parrondo annyira tapasztalatlan, hogy csapata éppen csak a Szegedet mosta le a pályáról a negyeddöntők során.

A korábbi eredményeiket is felsorolhatnám az idei BL szezonban, de rá lehetne fogni, torzítanak a jelenlegi képen. És valóban torzítanának, hiszen a Barcelona (elődöntőbeli ellenfelük) mindkétszer megverte őket a csoportmeccsek során. De ez a Vardar jelenleg annál sokkal harapósabb. És különben is, Köln az Köln. Két évvel ezelőtt is esélytelennek tartották őket, erre megverték a Bárkát is, másnap meg a legnagyobb favoritnak számító PSG-t. Egy dolog biztos a macedónokkal kapcsolatban: nem szabad őket lebecsülni. A szívüket kiteszik a pályára, kiköpik a tüdejüket, harcolnak, már-már a nagy macedón hódítót, Nagy Sándort idézve. Nem kétséges, hogy a harcos kabala igencsak találó a csapatra nézve.

Persze az alapvető esélyek és motiváció mellett, ami ilyenkor mindegyik kézilabdázóban buzog, van egy plusz tényező: jövőre aztán tényleg úgy néz ki, hogy szétszéled a csapat. Mikor kéne tehát nyerni, ha nem most. 2017-ben óriási népünnep fogadta őket otthon. 120 ezer ember várta őket teljes extázisban Szkopje utcáin. Ki ne akarná ezt újra átélni? Főképp, ha figyelembe vesszük, az utolsó esélyből fakadó hősi állapot elérésének lehetőségét. Már a gondolattól libabőrös lettem.

De ejtsünk szót az egyénekből (mondhatnám azt is, hogy egyéniségekből) fakadó erejükről is. Kivel lehetne kezdeni, ha nem Igor Karačićcsal. A zsenialitást megközelítő irányító-átlövő (a multidimenzionális jelzőt itt is hagyom) már évek óta az egyik fő pillére a csapatnak. Luka Cindrićcsel anno nagyot alkottak, de idén sem fogta vissza magát a horvát klasszis. Nyakába vette a csapatot, fantasztikus gólpasszaival és közbelövéseivel legtöbbször az ellenfelek sem tudtak mit kezdeni.

Aztán következzen Tyimur Gyibirov, az orosz varázsló. Sokszor Uwe Gensheimert meghazudtoló (és túlszárnyaló) csuklómozdulatai, lehetetlen szögekből születő góljai szinte minden alkalommal könnyeket csalogatnak a kézilabdaszeretők szemébe. Káprázatos a figura. Ja és rettentően jó zavaróban is! A Vardar lerohanásai nagyban neki köszönhetőek. Itt a másik szélsőket is meg kell említenem, Siskarjovot, aki profi módon tolja a kettesben védekezést és szintén rendkívül hatékonyan értékesíti a helyzeteket, valamint Čupićot, aki az egyik legbiztosabb kezű hetesértékesítő ember az egész mezőnyben.

A két óriás, Moraes és Sztojlov rendkívül hatékonyan csinál helyet az átlövőknek, de persze bármikor lövésig/hetesig küzdik magukat, nem félve, nem meghátrálva egyetlen pofontól sem. Igazi keménylegények, akik mindig, mindenre elszántak.

A csapat harmadik óriása máshol tevékenykedik, Krištopāns az egyik legnagyobb fejlődést bemutató játékos az elmúlt néhány évben. Megtanult jól védekezni, megtanult variáltan lőni és megtanult futni, akár hatvan percet végigtolni. Egy szó nélkül teszi a dolgát, még úgy is, hogy nagyobb termete miatt bizony sok esetben kivételeznek vele a bírók, úgy gondolják, a plusz centikből fakadóan jobban bírja a pofonokat. De ezt a játékos nem rója fel nekik, megy és csinálja a dolgát, szóval alázatos példáját követve, én sem teszem többé.

És végső kiemeltként jöjjön az új sztárjelölt, Miloszavljev a kapuban. Ez a srác leiskolázta bravúros, sokszor a klasszisok szintjét megütő teljesítményével Európa legjobb kézilabdázóit. Akkor képes előhúzni a jó formáját, amikor arra a legnagyobb szükség van, a védéseknek köszönhetően aztán jön az extázis, majd a roló is legördül.

Egy szó, mint száz, a Barça felkötheti a gatyáját, no meg a vasárnapi találkozó (ami bizony nagy valószínűséggel az aranyért fog menni) másik résztvevője is!

Nem-állunk-le! A héten még érkeznek további Hajrá...! és Mocskos...! posztok, nehogy elszalasszátok őket!

A képekért és videóért külön köszönet: republika, EHF, sehaphoto, rkvardar és ehftv