Újra nemzetközi meccs, ami az elmúlt időben sokkal inkább a mi terepünk, mint a hazai versenyfutás és ez ismét bebizonyosodott, minden szegedi örömére. Az előzetesben kifejtett okok miatt rendkívül fontos találkozó elé néztünk itt délen, amit sikerült behúzni, nem is akárhogyan! Kallman és Bombac klasszisával és jó csapatmunkával, küzdőszellemmel. Így lendületből mehetünk a szkopjei pokolba, ami azért jelent némi reménysugarat.
Kezdjük az elején. Mindkét csapatból hiányoztak kulcsemberek, nekünk a komplett jobbszél és Robledo, míg a lengyeleknél a védelem két oszlopa (igaz az egyiket eladták, így ő elég sokáig fog hiányozni). Hál istennek ezt a kielcei védelem sínyledte meg jobban, pedig nem így indult a meccs. Az elején rendre vezetett a tavalyi bronzérmes, nekünk megvoltak a helyzeteink, csak nem mentek be. Petrus például úgy istenesen belőtte magát a térben, de utána legalább beálltak a műholdjai és fontos gólokat szerzett. Nála olyan érzésem van, mint Pereznél kezdő veszprémi éveiben, van lövőerő, súlypontemelkedés, némi intelligencica is, de még csiszolni kell a srácot. Mindenesetre az biztató, hogy a betörés is és az átlövés is opció lehet nála. Előbbit látványosan erőltettük az elején, nem is értettem mért nem akarunk lőni kintről, mert a helyzetek megvoltak. Balogh Zsoltinak nem ízlett a hatosfal, de a másik oldalon Aguinagalde mellett az irányítóink és Petrus is vígan szaladgáltak be, sőt még Feci is egyes-kettes közé rakétázta be magát a félidő végén. Bombac zseniális volt és Mindegia is nagyon kellett ide, szépen körbejátszottuk ezt a lengyel falat ma, jobbszélső nélkül is. A beállóinkat is egészen jól foglalkoztattuk. Kallman vezetésével főleg az első félidőben zseniálisan ment az 5+1-es védekezés, az ellenfél lövőit sikerült kiszorítani, ahonnan Sierra viszonylag sokat fogott. Nem volt extra, de egy megbízható közepest teljesített ma is, mint általában. Aguinagalde amilyen hasznos volt (nekünk) védekezésben, olyan hasznos volt (nekik) támadásban, a lövőkkel nagyon jól összedolgoztak, őt nehezen vettük ki.
A második félidő közepéig, amíg a kezdősornak volt levegője tartottuk a 3-4 gólt, aztán volt egy ijesztő 10 perc, Bombacot oxigénhiányos állapotban ültette le Pastor, a többiek meg jól elkapkodták a támadásokat, azon versenyezve, ki tudja jobban megrezegtetni a kapu mögötti hálót. A végére megint jött a 4 gól előny, Ancsin szélről cunderezett, Niko a legjobbkor szállt be, Wysu hetest fogott, de a forgatókönyv tartogatott még izgalmakat. A végére feljöttek egyre (mint eddig mindig), itt már mindenkiben elfogyott a szufla, de most nem a tavalyi horror ismétlődött meg, Bieleckibe beleblokkoltunk és meglett! Ez a két pont férfimunka volt, le a kalappal a csapat előtt! Bombac szenzációsan játszott, a lengyelek legalább ennek örülhettek khmm.. Közben a Löwen megverte a Barcát, ami nekünk nem túl jó hír, de ezzel még nem kell foglalkozni, gyűjtögessük szépen a pontokat, messze még a vége.
Jövő héten Szkopje, lehet menni lendületből, aztán az meglátjuk mire lesz elég.
A képek Kiss Marianntól és a csapat fb oldaláról vannak.