Ismét döbbenetesen magabiztosan húztuk be a kötelezőt a sereghajtó ellen, a felvezetőben taglalt félelmeknek alig negyed óráig volt alapjuk, gálázva kapaszkodtunk fel a csoport második helyére és tényleg már csak egy lépés kell ahhoz, hogy az elején maradjunk.
Úgy tűnik, a februári bénázós álarcot idén végleg a szekrényben hagyta a csapat, magabiztos győzelemmel kezdtük az évet, folytatva az őszi szereplést. Sokunk számára kérdés lehetett, hogy az Európa-bajnokság után melyik játékosunk milyen formában tér vissza, sikerül-e összerakni úgy a csapatot, hogy behúzza a kötelezőnek tekintett győzelmet az utolsó három forduló kőkemény meccsei előtt. Az ellenfél miatt sem lehettünk teljesen nyugodtak, hiszen a csoport két legerősebbnek tartott csapata otthonában nagyon tisztességesen helytálltak, Barcelonában három, Kielcében mindössze két góllal kaptak ki és Ortega személyében olyan edző ült a padon, aki jól ismeri a Pastor-systemet. Utóbbi negyed óráig be is jött, a dánok profin kisakkozták az 5+1-ünket, megszórtak minket az elején, ami nyilván Ortega érdeme. Egy ilyen győzelem után könnyű ilyet mondani, de le a kalappal, hogy szűk két hét alatt begyakoroltatta ezt a csapatával. Gyorsan vissza is álltunk hatosfalra, ami némileg meglepő módon lekapcsolta a villanyt a dánoknál. Szépen betakartuk a lövőfolyosókat, Sierra elkezdett fogni, a dánok meg hiába próbáltak keresztül-kasul rohangálni a falunk előtt, valakinek lőnie kellett, az meg senkinek sem ment. Elöl jók voltunk, Feci emlékeztetett mindenkit, hogy nem felejtette el a rövid alsót, Rajko szokás szerint leúszta az ötven mellet a levegőben, mire földetérés előtt bevágta Hvidt feje felett, Zubai pörgetett, Vranjes fekve tüzelt, meglepően frissen mozgott a csapat, jól működött a gépezet. 
Külön ki kell emelnem Ancsin Gabit, akinek borzasztó jót tett ez az Európa-bajnokság, élvezte a megkapott bizalmat, amit gyönyörű gólokkal hálált meg. Ilyenkor megint gondolkodóba esik az ember, hogy vajon mi lehet a kulcs az Ő jó játékához? A bizalom? Na abból nem sokat kapott Pastortól az igaz, de ha megkapta, akkor sem mindig élt vele. Nem bírja a versenyhelyzetet? Agyonnyomja a teljesítménykényszer? Vagy a megfelelni vágyás? Nem akarok pszichológiai vizekre evezni, de egyre inkább érdekelnének a válaszok, mert nagyon úgy tűnik, elveszítünk egy fiatal válogatott játékost, akihez nem találtuk meg a kulcsot. Nagyon fogom őt figyelni tavasszal, hogy ez most megint egy fellángolása vagy esetleg több annál. Kérdés az is, hogy Zsolti visszatérése után hogyan alakulnak a játékpercei.
A második félidő elején átrobogtunk a dánokon, sok-nullával indítottuk a játékrészt (ha jól emlékszem 7-0), innentől már edzőmeccs jellege lett a találkozónak. Ortega feltette a fiatalokat, akiknek volt néhány értékelhető megmozdulásuk, de még több hibájuk, amikből leindítottuk őket. Teljesen szétestek, a végén már ki lehetett engedni és Fekete Bálintnak újabb néhány Bl-percet adni. Összességében elégedettek lehetünk a látottakkal, magabiztosan hoztuk a kötelezőt, de a java még hátravan. Az Eb alapvetően jót tett a játékosoknak, Ancsint sikerült felépíteni (legalább volt némi pozitívum Bánhidi szereplésén kívül), Robledo tartja a Löwen elleni és a lengyelországi formáját, nagyon bízom benne ez ki fog tartani a szezon végéig. Wysu amikor megkapta a lehetőséget, hozott néhány bravúrt, bár azt még mindig nem értem, mért nem állhat be hamarabb. Ha jövőre tényleg ő marad, fel kellene építeni, mert a lengyelek leszereplése ellenére ő is profitált a válogatottból. Mindegiának sem ártott az a válogatottbeli szereplés, még ha nem sok szerepet is kapott. Neki ez a meccs tökéletes volt, hogy ismét formába lendüljön és szerintem jó úton jár, hogy megtalálja önmagát. Biztatóan mozgott, viszonylag kevés hibával osztogatott és zseniális passzai voltak. Kérdés éles helyzetben is képes lesz-e ezt hozni minimális hibaszámmal. Talán Bombac esett ki a ritmusból, önmagához képest felejthetőt produkált, ami most bőven belefért, neki majd két hét múlva kell villantani a Vardar ellen.
Három forduló van még, sorrendben a Barca idegenben, Vardar otthon és egy lengyelországi túrával zárunk Kielcében. Nagyon úgy tűnik, hogy ezek közül a szkopjeiek elleni hazai lesz a sorsdöntő, ha az megvan és nem borul iszonyat módon a papírforma a Löwen meccsein, meglesz a harmadik hely a csoportban! Ha nem, akkor ötödikek vagyunk, szóval van tétje, nem is kicsi. Nehéz lesz, de ilyen csapategységgel itthon bárkit elkaphatunk és most nem kell hat gól, elég egy. Előtte jövő héten jelenésünk van Barcelonában, ahová a tervek szerint sok szurkoló elkíséri a csapatot. Mindenféle nyomás nélkül lehet egy felszabadult játékot játszani, amiben elvileg bármi benne lehet, de ha kérhetem, a sérüléseket kerüljük el, mert a Vardar meccs lesz a döntő, a többi nem érdekes. Folytatjuk a tavalyi formát, mondhatni szokatlanul magabiztosan húzzuk be a kötelező és nem annyira kötelező meccseket is, kíváncsian várom a tavaszt, hogy idén hol lesz a határ. Szép volt Fiúk!!!
Képek innen vannak.