Csapjunk bele a közepébe, az ősz egyik legjobb meccsének visszavágója következik a dán Kolding ellen, hazai pályán lehet folytatni a pontgyűjtést, ami most kötelező feladatnak számít, ezt ki kell mondani. Régen éreztem már így, de hál istennek vége - az egyébként nagy reményekkel várt és totális kudarccal végződő - női és férfi világversenyeknek. Remélem mindenki kisírta, bosszankodta magát a remek meccseket látva, vagy szimplán vett egy új TV-t, mert a régi a feszültséglevezetés áldozata lett.
Tegyük is le nyomban a múltat és kezdjük (folytassuk) egy új képernyőn kedvenc sportágunk vizslatását. Ősszel láthattuk, érdemes. Tíz forduló után az optimistákat igazolta csapatunk szereplése, remek pozícióból nyitjuk a hajrát, az utolsó négy tavaszi fordulót. A csütörtöki Löwen győzelemnek köszönhetően reális esélyünk van akár a harmadik hely megszerzésére a csoportban, amivel nagyon könnyen ismét a nyolc között találhatjuk magunkat. Ehhez nem kell már túl sok, ha nem borul a papírforma a többi meccsen sem (magyrul a Löwen nem nyer se Kielcében se Barcelonában), akkor egy mai győzelem szükséges és végül egy csipetnyi góllal bolondíthatjuk meg amit főztünk, a Vardar ellen. Adott a recept, de kemény feladatok elé nézünk, ezután sem adnak ingyen semmit.
Ez igaz a mai ellenfelünkre is, akik könnyen keresztül húzhatják a terveinket, ha nem vigyázunk. Február elseje óta új edzővel készül ellenfelünk, a Japán válogatottat az Ázsia-bajnokságban bronzéremig vezető, ex-veszprémi Carlos Ortegával. Emlékszünk még az első szegedi meccsére? 2012 őszén már a nagylacisított Veszprém jött Szegedre, de a Skala vezette szegedi armada kirúgta az egyik lábat Ortega széke alól, méretes hetessel küldte vissza a feladónak a formálódó sztárcsapatot. Más kérdés, hogy aztán a szokásos tatabányai bénázással sikerült anullálni ezt a teljesítményt, de az élmény nem veszik el, ugyebár. Reméljük hasonló emlékekkel távozik Carlos ma este is Szegedről és építgeti csapatát a többiek ellen. Egyébként van fantázia ebben a dán alakulatban, hozzánk hasonlóan náluk is ki lett mondva egy "Hola 2019", ami az ő esetükben nem tudom pontosan mit takar, de annyi biztos, hogy jó kezekben lesz a gárda és náluk azért kellő mennyiségű fiatallal lehet számolni a csapatépítés kapcsán. Az egyik rögtön el is megy, Lasse Andersson aláírt a Barcelonához, de biztos vagyok benne, hogy újabb Hansenek kerülnek majd elő a koppenhágai utánpótlásból. Arra kíváncsi vagyok, hogy egy teljesen eltérő kézilabda kultúrában hogyan fog érvényesülni Ortega stílusa, de abszolút kinézem belőle, hogy egy jól működő elegyet gyárt és visszavezeti a Koldingot a szűkebb elitbe. Node most még nem tartunk itt, két hét alatt nem tehetett csodát ő sem, nyilván az új edző személye és a tét nélküli játék lehetősége plussz energiákat szabadít fel és minden mindegy alapon játszhat ez a dán csapat, ami mindig veszélyes tud lenni. Ami miatt mégis nyugodt vagyok, az a csapat ősszel látott kiegyensúlyozott teljesítménye. A kötelező meccseket hoztuk, mellé befért néhány bravúrpont is és a vereségeink is tisztességesnek mondhatók, sehol nem láttam komolyabb hullámvölgyeket, folyamatosan kontrollálni tudjuk a meccseket, mindig van mit előhúzni a kalapból. A február hagyományosan bénázással telt az utóbbi években errefelé, emlékszünk még a svájci nyolc gólos vereségre és a tavalyi csurgói bealvásra is, ezért óvatos vagyok. Az idei első két meccsen nem láthattuk jelét ennek a szép farsangi hagyománynak, remélem nem vesz fel semmilyen más jelmezt a csapat, egyszerűen az őszi ábrázatunkkal kell hazakergetni a dánokat.
Tényleg nem egyszerű visszacsöppenni a klubkézilabdába, de mégiscsak meg kellene nézni, a papírformán és a farsangi időszakon kívül mi az, amivel legyűrhetjük ezt a dán alakulatot. Az őszi felvezetőben leírtak még mindig tarthatóak, alapvetően ez egy veteránokkal kiegészített csikócsapat. A kezdőben is találunk 2-3 fiatalt, a balátlövő Lasse Andersson (javítva) és a balszélső ifjabb Landin kifejezetten veszélyes játékosok.
Irányítani Lukas Karlsson szokott, nem is rosszul, jobblökőben pedig balkezes híján Spellerberg szokott volt kezdeni, ám jut eszembe van ott egy Igropulo is, aki valószínűleg bejelenzkezik a helyére. Jobbszélen Irming Anderson nyomul, aki átlövőben is bevethető, szintén gólerős játékos. Kapuban a nyugdíjközeli Hvidt és a lassan kézilabdás időszámítás szerint szép-korú Asmussen szerepel. Ha mindenki felépül náluk, még a tizenkilenc éves, egyébként általában be nem cserélt ifiken kívül lesz 2-3 bevethető játékos a kispadon, amivel nőhet a variációs lehetőségük és nem mellesleg az utolsó 10 percben sem zuhannak össze. Az utolsó két meccsüket simán bukták, de ha Szegedre teljes kerettel, tiszta fejjel érkeznek, tényleg nem árt óvatosnak lenni. Az ősszel töléletes védekezéssel hatástalanítottuk őket már az első félidőben, remekül működött az 5+1, elöl pedig nagyon ment a gólszerzés, el is döntöttük váratlanul hamar a meccset. Most ennél nehezebb lesz, de egy stabil védelem mellett be fogjuk őket darálni elöl is. Kalandra fel, indul a tavasz!