Túl vagyunk a csoport legnehezebb fellépésén, nem történt semmi különös, semmi csoda, tisztes vereséggel repülünk haza és készülünk a vasárnapi nagy feladatra. Nagyjából olyan érzések kavarognak bennem a meccs után, mint előtte. Játszottunk egyet, nem különösebben jól, nem volt esély a pontszerzésre, de ez valahogy nem izgat, a felvezetőben említettek miatt elsősorban. Egy laza teadélutánnak, városnézés utáni úri murinak jó volt.
Szokatlan módon telt ház fogadta a csapatokat, megtisztelték a katalán emberek a csoport rangadóját és ahogy Xavi Pascual is kiemelte, jó hangulatot teremtettek a körülbelül száz szegedi szurkesszel karöltve. No de hogy rögtön be is szóljak magamnak, azért ez a jó hangulat messze van attól, amit az újszegedi sportcsarnok tud teremteni, de ezt csak halkan, apró betűkkel, zárójelben jegyzem meg. A szegedi kezdőben ismét Ancsin kapott helyet jobbátlövőben, a többi csapatrész a szokásos felállásban indította a meccset. Kettő-kettő után gyorsan elléptek öt gólra a katalánok, akik - meglepő módon - kegyetlenül kihasználták a hibáinkat, melyekből bőven volt ebben az időszakban. A lövőink nem láttak el a kapuig, Feci és Ancsin is homály volt az elején, előbbi később legalább javított. Gabi pedig ismét a rosszabbik arcát mutatta, az első öt lövése célt tévesztett. Vele kapcsolatban a múlt héten tettem fel kérdéseket, a tegnapi játéka arról erősített meg, hogy a fejében kellene rendet tenni. A komolyabb téttel bíró meccseken rendre ezt produkálja és igaz, hogy egy barcelonai vagy veszprémi fal ellen jóval nehezebb érvényesülni, mint mondjuk a koldingi ellen, de nem ennyivel. Egy ilyen adottságú lövőnek, még ha többet is hibázik, meg kellene találnia a megoldást ezeken az egyébként fizikálisan és mentálisan is megterhelőbb összecsapásokon. Nem hiszem, hogy nem készült fel, olyan Pastornál nincs. Én így a sorok mögül okoskodva javasolnék egy sportpszichológust, ismét csak zárójelben, kisbetűkkel és maximálisan építő jelleggel. Szóval mínusz ötnél tartottunk a félidő közepe táján, amikor is villantottunk valamit abból, miért is álltunk hét győzelemmel a csoportkör előtt. A védelmünk elkezdett hatékonyabban zárni, már Sierra is találkozott labdával, elöl pedig Bombac szépen osztogatott, megtaláltuk a beállókat, széleket, Feci lőtt kettőt, fel is jöttünk egyre. Pünküsdinek bizonyult azonban ez a királyság, a félidő végére ismét magasabb sebességre kapcsoltak a katalánok, elsősorban Jallouz szórt meg minket, visszaállt az öt gólos különbség. 19 félidei kapott góllal Kristianstadban nyertünk már meccset, de máshol ez nem megy.
A második félidő elején lekapta Pastor Kallmant és Bombacot, gondoltam pihenteti őket a következő feladatra és rotálással lehozzuk a maradék huszonöt percet. Nem így történt. Kevergette a lapokat, míg meg nem találta a hatékony felállást. Bombac vissza, Mindegia balkettőbe, Ancsin szélre, Balogh és Kallman eredeti helyén, Wysu a kapuban. Ezt a koktélt már beérezték a hazaiak, az időközben nyolc gólossá duzzadó előnyük szépen lassan elkezdett csökkenni. A két irányítónk megcsinálta a helyeket, Ancsin szélről végre betalált, Vranjes a szezon talán legjobb meccsén négy gólig jutott, gyönyörű egykezes labdaelfogásból fordult és verte be Vargas szeme közé, Kallman befutásból is eredményes volt, hátul pedig Wysu fogott fontos labdákat. Feljöttünk négyre (talán háromra is), de mielőtt túlságosan belemelegedtünk volna egy izgalmas hajrá reményébe, állandósult a négy-öt gólos hazai előny, ami megmaradt a végére.
Összességében nem lehetünk elégedetlenek, tisztességes meccset játszottunk a címvédő otthonában, a sok hibánk ellenére sem kell szégyenkezve hazatérni. Tetszett ahogy kétszer is felálltunk a padlóról, mindig sikerült újítani, van tartása a csapatnak, ami nagy erény. Tetszett Wysu, Bombac, most Vranjes és Mindegia is biztatóan mozgott, de még mindig sokat hibázik. ahogy Feci is, de tőle a négy gól szép teljesítmény, Robledo viszont felejthetőt alakított, hasonlóan Sierrához és Ancsin Gabihoz. Kallmannál kicsit zavaróak tudnak lenni a sablonos lövései, sokszor olvassák a kapusok a második-harmadik próbálkozásnál. Neki annyiban nehezebb dolga van, hogy a testalkatánál fogva nincs olyan gyors csuklója, mint a legtöbb szélsőnek. Ami aggasztó, az az átlövőink teljesítménye, a Vardar ellen ennél lényegesen több kell azokon a posztokon, egyébként nagy bajt nem látok, bőven van sansz hazai pályán behúzni azt a meccset. Ők egyébként nehezen verték a Kristianstadot, a svédek védjegye lesz lassan a gólzáporos meccs, átjáróház volt mindkét védelem. Én azért gyanítom, a hazaiak már fél szemmel minket figyeltek, ránk fogják hegyezni a formát, a hétvégi lesz a kulcsmeccs mindkét csapatnak. Óriási harcra van kilátás, fel fog szakadni a spori parkettje, igazi gladiátorharcnak nézünk elébe. Egy aprócska győzelemmel megkoronázhatjuk az eddigi szereplésünket.
Félig off, de akit érdekel a dél-alföldi kézilabda-élet, jó hírrel tudok szolgálni. A másodosztályt vezető, egykori szegedi játékosokkal felálló Levendula Hotel FKSE Algyő csapata idegenben verte egy góllal a Fradit, ezzel - és a Nyíregyháza kecskeméti botlásával - öt pontosra nőtt az előnye a tabella élén! Reméljük nekik nem lesz tériszonyuk és megragadnak a csúcson. Szép lenne jövőre szomszédvárak rangadóját nézni az első osztályban.
Fotók innen.