Nem sokon múlt a Kielce újabb szegedi veresége, hatalmasat küzdött a csapat egy magas színvonalú meccsen. Saját hibáinkból, egy durva szabálytalanság miatt és a kapusok közötti különbségből adódott a vereségünk. Kettős érzésekkel mehetett haza minden szegedi, egyrészt egy tényleg baromi jó, a semleges nézők számára is élvezhető meccset játszottunk, ahol önmagunkat felülmúlva álltunk győzelemre a célegyenesben, másrészt a vége nagyon csúnya lett. A meccs vége is meg Gorbok orrának a vége is. Ezzel együtt kalapot emelhetünk a srácok előtt, mert ez férfimunka volt. Méltón búcsúztattuk Piki bácsit! Nem egy embertől hallottam az analógiát a pénteki focimeccs és a szerencsefaktor összefüggésében, ez nekem is eszembe jutott. Van ilyen, nem hihetjük azt, hogy mindig minden összejön. Meglehetett volna, de ahhoz még nem vagyunk elég stabilak, hogy bármilyen széllöketet következmények nélkül elbírjunk. A bemelegítés alatti filózgatásom aktuálisabb lett, mint gondoltam. Bármennyire is közelítünk az elithez, ez a meccs még mindig a bravúr kategóriába tartozott volna. (A bravúr szó jelentése: bámulatos teljesítmény, nyaktörő mutatvány, ügyességet igénylő feladat). Azt hiszem ez a definíció egészen jól leírja, mennyi minden kell egy ilyen mérkőzés megnyeréséhez. Mindig reménykedünk, hazai pályán pláne bízunk benne, hogy összejön egy tökéletes teljesítmény, egy újabb nagy győzelem, de a sors kiegyenlíti a számlát hosszútávon. Azonban ha erősebb vagy akkor is, ez a csapat pedig sokat fog még fejlődni!
A szokásos kezdővel álltunk fel, a jobbszélen most Pedroval. A lengyelek egy helyen eltértek a felvezetőben írtaktól, nem tették meg azt a szívességet, hogy Aguinagalde kezdjen hármas védőként, Jurkiewicz volt Kus párja a védelem közepén. Ez sem akadályozott meg minket abban, hogy 15 gólt lőjünk az első félidőben, kár, hogy eggyel többet sikerült beszedni. Elöl Skube még mindig nem igazán találja a ritmust, több eladott labdája vagy rossz passza is volt, bár a beállót többször megtalálta. Nehéz dolga van, mert a termetéből adódóan neki az osztogatás lenne az erőssége, a játék ritmusának diktálása, amihez idő kell. Mivel esélytelen, hogy átlőjön, egy az egyben sem túl hatékony egy ilyen fallal szemben, be kellett hozni Sandrot, ami egyébként ismét jól sült el. Balogh Zsolti fantasztiksan játszott ekkoriban, nagyon éltek a hosszú felugrásai, ahogy egy fél ütemet kivárt még a levegőben, Jachlewski meg idális védő volt előtte. Az első hetest sem ő lőtte, helyette most Mario durrantotta nagyon csúnyán fölé. Direkt nem akarjuk belőni, vagy mivan? Egyébként ott van Pedro, vajcsuklója van és még játékban is volt. Felfoghatatlan miért Zsoltit erőltetjük (mert a másodikat belőtte, de aztán kettőt kihagyott), amikor látványosan nem az ő műfaja ez. Oda hideg fejű ember kell. Mindenesetre az öt akciógólja nagyon szép volt, le a kalappal. Amilyen jók voltunk jobbról, annyira nem ment balról, egy darabig. Gorbok nem találta az ütemet, nem jöttek a lövései. A félidő végére azonban beállt Bodó Ricsi, aki elképesztő bombákat ereszett, főleg a másdik volt sokkoló, régen láttunk már ilyen lövéseket Szegeden! Bánhidi végignyomta a félidőt, többször került helyzetbe, gólozott is, heteseket is előkészített. Néha túltolja a befordulás utáni elfekvést szerintem, így nyilván meggyőzőbben hetes, de ha lőnie kell, vízszintesből az elég nehéz. A széleinket nem igazán dolgoztattuk és most kapuból is elmaradtak a bravúrok, ezért volt egy oda a félidőben. A védelmünk így sem volt rossz, de Lijewskit nem tudtuk tartani és Aguinagaldét is sokszor megtalálták.
A másodikat jól kezdtük, most nem aludtunk be, de a félidő közepéig a lengyelek vezettek. Sandro fontos gólokat lőtt, nem beszélve Bunticról, aki ekkoriban meccsben tartotta a csapatot. Jó volt látni, ahogy indulni is tudunk (Pedro), de valami mindig közbejött, hogy ne vegyük át a vezetést. Már hárommal is ment a Kielce, amikor kezdtem elkönyvelni magamban, hogy szép és jó amit mutatunk ma, de a címvédő ellen még kevés. Ezután viszont jött egy olyan extra elem, bámulatos teljesítmény (ami ugye a bravúrhoz kell), amivel megfordítottuk végre a meccset! A védelem olyan szinten összeállt ebben az időszakban, amit utoljára talán a Löwen tavalyi leamortizálásakor éreztem. Egy kis időre felbolydult a méhkas, katonás rendben, tökéletes ritmusban mozgott mindenki, segítve Sierrát is néhány védésben. Gorbok iszonyatosan beindult, átszakadt a gát nála, érezhető volt, maradt benne még löket.
Ekkor azonban jött a legyelek mészárosa, aki addig is szépen takarított, és egy ütéssel leterítette Szergejt. Azt a játékost, aki a hátralévő időben kilyuggadta volt a lengyel kaput, Iviccsel együtt.. azt mondom amit a meccs után is közvetlenül, szeretném hinni, hogy nem volt benne szándékosság.. Itt még egy góllal vezettünk, a következő nyolc percben viszont kaptunk három fánkot, de egyet sem adtunk, így elment a meccs.. Csúnya lett a vége, nagyon csúnya, de azt hozzá kell tenni, hogy így is magunkat vertük meg. Jonasnak elfogyott a levegője, lőtt két tutit a végén amit olvasott a kapus. 35 évesen nem lehet hatvan percig a pályán valaki, így kizsigereljük, bármennyire is akar és bármennyire is klasszis. Kétszer tíz perc csere elég lenne, ilyen szinten ez szinte kötelező. Ez volt kettő. Bodó két hibája a másik kettő, akivel remélem normálisan elbeszélgetett valaki, nem ordították le a fejét, szegény borzasztóan maga alatt volt. Pedro ziccere és Sandro lövése a harmadik kettő, ez így összesen hat lövés gól nélkül. Ha csak a fele bemegy nyerünk. A túloldalon beállt Marty McFly (Paczkowski), akit szépen levettünk, Bombac meg hol máshol térne vissza, mint Szegeden. Jól osztogatott, sokszor megtalálta a beállót. Ebben a csapatban nem lesz akkora sztár, nem tűnik ki annyira, mint nálunk tavaly, de egy erős láncszem lesz a sok közül. A betörései utáni színészi alakításain jót mosolyogtam (inkább már kínomban), Szegeden ezeket szerettük, ellenfélként már kevésbé. Becsületére legyen mondva gyorsan felpattant. Djukic elképesztő pókhálót lőtt, Bieleckinek is becsorogtak a lövései, úgy általában jött nekik minden. Nekünk meg nem. Ez egy ilyen nap volt, de a játékunk bíztató és fejlődőképes, ez most a lényeg, bármennyire is bosszantó a többi. A harmadik hely még meglehet a csoportban, mert már most látható, micsoda körbeverések lesznek, a Kielce mögött.