Nekünk nyolc

Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett Töcök hangja is a tegnapi továbbjutásról, úgyhogy a holnapi sorsolás előtt kanyarodjunk kicsit vissza ehhez. Két magyar a nyolcban, rulez!

Boszorkánykonyha a spanyol fal mögött. Pastor valami olyat főzött, ami megakadt a Löwen torkán. Azt kijelenthetjük, hogy a két meccsen látottak alapján a jobbik csapat jutott a nyolc közé ebből a párharcból. Ekéztem a csapatot eleget, amikor lényegtelen meccseken nézhetetlen teljesítményt nyújtott. Ezt is meg kell tanulnunk, hogy a spanyol edzők beáldoznak mérkőzéseket a gyakorlás oltárán, azért, hogy később tökéleteset alkossanak. Bánom is én a vacak meccseket, ha a végén a tegnapihoz hasonló dolgok születnek. Csak a érdekesség miatt 5 spanyol edző van a BL nyolcban.

Bizakodva vártuk a meccset, de a zabszem azért ott lapult, mert sok „szakértő” szerint a Löwen lebecsülte a Pick Szegedet az első meccsen, ennek betudhatóan sikerült megverni őket Mannheinben. Azok a megkérdezettek, akik jelentős kézilabdás múlttal rendelkeznek, most is kevesen fogadtak volna a szegedi továbbjutásra. Dragan Djukics viszont egy mondatban elmondta a tutit. Ő nem emlékszik olyan esetre, amikor a Pick Szeged az újszegedi sportcsarnokban 5 góllal kapott volna ki a BL-ben.

Hatalmas volt a készülődés, a szurkolók órákkal a meccs előtt hangoltak, olyan arcok is előkerültek, akiket már régen láttunk meccsen, mi Gyulánk is megjelent, valahogy benne volt a levegőben, hogy itt csak a Pick Szeged juthat tovább. A csarnokban valóban kinyitották a pokol kapuját, komoly támaszt adva a hazai csapatnak. A néhány német nyugdíjas nem is értette mi a szitu. Addig rendben van, hogy mérnek sört a büfében, de mire készülnek itt a helyiek, kivégzésre? Ugyanis senki kezében nem látható tapsikolós bizbasz, ráadásul eddig csak a könyvekből tudhatják, hogy milyen az, amikor valaki ellen felbőszül a magyar. Az Egri csillagok nem tudom megvan–e nekik németül, de most már érthették, miért nem sikerült az oszmánoknak bevenni azt a várat. A német történelemben is van éppen elég nyavaja a magyar néppel, mondjuk igaz, hogy többszáz éve volt , de jó pár császáruk vert seregként vonult vissza a puszták népével történt meccsek után. Időnként a vértjeiket hátrahagyva, mint ahogy a Vértes hegyünk legendáriumából tudjuk.

Nos a múltbéli kalandok után vissza a mába, illetve a tegnapba. Bevehetetlen várként magasodott a német csapat előtt a sportcsarnok, védői pedig igazi képzett gladiátorokként küzdöttek, a szurkolókkal a hátuk mögött nem is történhetett más, mint az oroszlánok kimúlása a parketten.

A Pick okosan játszott, kőkeményen védekezett, nem sok kárt okozott a Löwen a felállt fal ellen. Jonas Kallmann, a hűvös svéd olyan szinten tette fel a reklámtáblára az ellenfelét, mintha valami vad rác szelleme szállta volna meg. Neki is ugrott Myrhol Béla a norvég, akit a szintén szelíd spanyol Parrondo szedett le, ebből is látszott, itt nem sok babér terem a Löwennek, a szegedi srácok egymásért is küzdenek. Persze Jacobsen hatosfallal kezdett, de az sem segített rajtuk, ezen az estén a Bundeswehr gyalogezred is támadhatta volna a szegedi kaput, ők sem törték volna át.

Ami a legszebb, hogy igazán senkit nem lehet kiemelni a szegedi csapatból, mert mindenki tökéletesen hozzátette, amit kell, attól működik ez olyan jól, hogy nincsenek szélsőséges teljesítmények sem lefelé, sem fölfelé. Sierra nem védett kimagaslóan, de a legjobbkor fogott meg négy labdát zsinórban, tehát akkor mégis. Zsoltiról most már mindenkinek hinnie kell, hogy a Szeged egyik legjobbja, aki mindenkinek belövi, mint ahogy Bombac játéka is precízen illeszkedik a puzzlebe. Az egész kompakt csapatként üzemel, amit a padról Pastor vezényel, nem engedi, hogy bármi homok kerüljön a gépezetbe. A megtervezett játékot tökéletesen hajtották végre a szegediek. A Löwennek egy pillanatig sem volt esélye a továbbjutásra, és igazán a győzelemre sem. Azért az nem semmi, hogy a Bundesliga megnyerésére is esélyes csapatot két meccsen lesimáztunk.

Hogy ki jöhet a következő fordulóban? Nekünk nyolc . Persze azt utálnám, ha a Veszprémet kapnánk (bár ez fog történni szerintem), mert 7-8 meccset játszani velük röpke két hónap alatt azért sok a jóból. Én már elhiszem Pastornak, hogy bárkit legyőzhetünk, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a srácok is tudják ezt, várjuk az újabb sportélményt. Izguljanak kedden az ellenfelek, hogy ki kapja a Pick Szegedet, mert a pokol kapui újra megnyílnak.

Szép volt fiúk! Köszi az élményt, hogy szegediként láthattam.

Hajrá Pick Szeged!