Nem mondom, hogy mást vártam, de bíztam benne, hogy lépünk egyet előre. De helyezzük történelmi kontextusba a nálunk kialakult helyzetet, mert nem lehet függetleníteni a mai magyar sportközegtől.
Újra megszólalt a magyar kézilabdázás pápája, a legeredményesebb magyar mesteredző, eredményei alapján a „világ egyik legjobb edzője” Mocsai Lajos „tanárúr”. Nálunk pedig bebetonozták a másik” világ egyik legjobb edzőjét” Juan Carlos Pastort, aki mélyépítő vállalkozást üzemeltetett Szegeden. Hogy miért jövök itt Mocsaival? Egyrészt, mert déjavu fogott el XVII.Lajos király veszprémi és I.János Károly szegedi uralkodása kapcsán, másrészt mindkettőt a múltbéli érdemei szerint próbáljuk megítélni és elhelyezni szeretett sportunk dinamikusan változó palettáján.
Mindkettejükhöz fűződnek sikerek, Lajosunkhoz sokkal több, tehát az egyszeri érvrendszer szerint ő a sokkal jobb „világ egyik legjobb edzője”. Bár világbajnoki aranya eggyel kevesebb van Lajosunknak, de sokkal több döntőt bukott. Az olimpiai érem is fényesebb honfitársunknál, bár sokkal fájdalmasabb. Lajosunk nyert Eb-t a hölgyeknél, Juan ezüstöt a féfiaknál. Nyertek még klub kupákat, meg mindkettő vitézkedett nagy bajnokságban, EHF meg KEK, hosszú a sor. Egyformák a saját ideáikhoz való ragaszkodásban, nem tágítanak. És mindkettő viszi, vihette a két magyar „nagy” egyikét.
Ha nem tévedek odaát is a BL 8 volt mindig a végállomás, de mindig másodpercre pontosan megvolt a csapat forgatása, taktika, időzítés, minden, ami szem szájnak ingere, csak előrelépés nem... Szokásos idegenszavakba göngyölt kudarcelemzés, felelősségvállalás nélkül. Ismerős? Mert nekem igen.
Hogy mi közös még bennük? A kor legerősebb válogatottját kapták meg (Lajos a nőknél, Pastor a férfiaknál). Lajosunk két fájó döntőt bukott, bár oda el is kell jutni szokták mondani, mások meg, hogy ezzel a kerettel a szomszéd háromlábú, félszemű kutyája a tükörből visszafelé is...
Carlosról az hírlett nem voltak korszakos sztárok a csapatában. Nézzék meg, legyenek kedvesek ezt a névsort! Hombrados, Barrufet a kapuban, Garabaya, Urios, Prieto a vonalon, Chema, Romero, Entrerrios, Rocas, Davis, Garcia, Marian Ortega, stb. Nem éppen az „esélytelenek” névsora...
Párszor láttam már a meccset. Pastor könnyed elganciával felültette az olimpiai bajnok horvátokat a cumirollerre, pedig a csoportban még simán kikaptak tőlük. A játék nagyon sok eleme hasonlít a mostani szegedire, bár akkoriban a két csere simán belefért, Chema meg varázsolt. Az az érzésem, hogy azért van nálunk már a 7.irányító Pastor érkezése óta( ami azért furcsa, mert nálunk eredményesebb klubok a karmesterre építenek), mert még mindig Chema utódját keresi, akivel tökéletes a rendszer.
Hibátlanul játszottak a spanyolok, nagyon sima döntő volt, mondhatni korszakváltó. A spanyol védekezés legyalulta a horvátokat. Ilyen impotens támadójátékot ritkán látni döntőkben(bár a dánoknak kétszer is sikerült egyszer a spanyolokkal és egyszer franciákkal szemben). A meccs komolyan tananyag. De könyörgöm 2005-2008-ig volt szövetségi kapitány, aztán kivágták, mert ott sem tudta az egyéniségeket kezelni. 3- 5 év volt a spanyoloknak visszatérni a top csapatok közé, pedig az akkori játkosállomány nem erre volt hivatott.
2007 a következő mérföldkő nekem a kézilabdában, amikor a németek szétrohantak mindenkit, aztán jöttek a franciák és le sem szálltak a dobogóról. 2016 a német, norvég, északi fölény a következő rendszerváltás. A németek a döntőben porig alázták az addig jól működő spanyol játékrendszert. Manolo Cadenas azt sem tudta mi történik, csak végignézte a mészárlást. Én spanyol mezben, sápadtan bámultam szeretett sportom nem túl finom megújulását. Nulla csere, nulla klasszikus irányító, eltűnnek a klasszikus belső posztok. Hihetetlen volt, hogy bárki jött a bő keretből simán passzolt a rendszerbe, pedig a németeknél nem játszott kétszer ugyanaz a csapat. A norvégok dettó. És édes istenem az a német védekezés... Lábbal vertek mindenkit. Fizikálisan, egyénileg, taktikailag, mentálisan mindenkin túlnőttek.
Pastor kint volt és látta a németeket játszani, fölteszem látta a rendszerváltó meccset is. Majd igazoltunk új csapatot a spanyol rendszer szerint, védekezőspecialistával, cserével kalkulálva. Erre idén a Nantes elleni meccsen kiderül, hogy 2016 januárja tényleg paradigmaváltó volt... Sajnos visszatérve Lajosunkra, ő is megmaradt a régi idők sikereinél, és azokat akarta megisméteni és elzárta magát a változásoktól.
Pastor azt nyilatkozta a nantes-i vereség után, hogy neki komplex játékosok kellenek. Finoman sem volt szerencsés, pároslábbal szállt bele a két hármasunkba. Bár ő a védekezésben és támadásban használható, kissé elavult komplexre gondolt. Akkor arra gondoltam ki a veretes ükanyám igazol a klubnak, hogy ennyire nem követi a változásokat. Ja, hogy a Mister maga volt? Ja, hogy már időtlen idők óta nem cserélünk kettőt? Értem én, hogy divat a retro, csak nem a sportban. Remélem képes lesz megújulni, mert sajnos már nem ő fújja a passzátszelet.
Az elmúlt időszakban az EHF kupától eltekintve, ahol Körte, Szabi,Feci és mindenki nyerni akart és ütött érte ,semmit nem nyertünk a money timeban (utolsó 5-10 perc). Hogy miért? A nálam okosabbak a világklasszis szót szokták emlegetni. Nekünk az nem kell. Hogy miért? Az nagyon fontos és érdekes kérdés, bár talán Pastor jellemében megtalálhatjuk a választ.
Taktikailag mindig jól fel voltunk készítve, nem mindig működött. Azt nem lehet tőle elvitatni, hogy kiválóan elemez, felkészül, a megfelelő válaszokban már nem vagyok biztos. De bízzunk az élethosszig tartó tanulásban.
Bennem mindig fölmerül az a kérdés, ha F4 a cél, meg bajnokság és kupa, akkor miért egy olyan edzővel megyünk, akinek az a hitvallása, hogy bezzegedzőként, esélytelenebbként néha legyőzi a nagyokat. Nekünk győztes edző kéne, akinek a fönntartható szint a fontos, nem a kiugró teljesítmények. Hátha Pastor képes változtatni és erre a szintre lépni.
Komolyra fordítva a szót, nekem a legfontosabb kérdés a tegnapi nap után, hogy mi jellemez egy profi klubot? Mert, ha tényleg komolyan gondoljuk hogy nagy csapat leszünk, akkor jó pár dolgon változtatni kéne. Érdemes nem kizárólag kézilabda, hanem más sikeres profi kosár, egyetemi kosár, foci, amerikai fociklubot górcső alá vonni a felépítés, weboldal, merchandise, stb... szempontjából. Itt most csak pár fontos kritériumot említenék. Gondolatébresztőként,nézzük!
Mitől lesz sikeres egy profi klub?
1.Pénz,pénz,pénz
Nálunk ez nem kérdés, egy bundás élcsapat szintjén vagyunk anyagilag, nem messze a Veszprémtől. A németeknél, franciáknál ennyi pénzt értelmesen is el tudnak költeni, utánpótlás, marketing, stb. Nálunk ez valamiért nem működik, de erről majd később.
2.Megfelelő vezetés, szakmai kontroll
Nálunk a vezetőség egy vicc első sorára hasonlít: az angoltanár és a szabadalmi jogász bemegy a kocsmába... Félreértés ne essék egy milliárdos agrár cég élére sem egy aranykalászos gazda kell, de nálunk nem kifejezetten hozzáértőek, elkötelezettek a szegedi kézilabdához. A nemlétező szakmai stáb pedig saját magának felelős. Pastor igazol, Pastor véleményezi. Ezzel eléggé egyedülállóak vagyunk a profi világban, és ez nem dícséret. Fontos lenne a feladatköröket jobban árnyalni, akkor a felelősség is jobban eloszlik. És az sem árt, ha a mindenkori vezetés tiszteletben tartja az adott klub múltját, hagyományait.
3.Megfelelő háttér
Sokszor hallottuk, hogy itt a játékosok segge alá van tolva minden. Megkérdeztem, ez annyit jelent, hogy pontosan jön a fizu. Na, most ez egy nagy klubnál a meglévő erőnléti, regenerációs, rehabilitációs, sportpszichológia,táplálkozási, stb. teamet jelenti, és ezek hiánya rettenetes versenyhátrányt jelent. Gyengébbek kedvéért: te sem tudsz számítógépen dolgozni asztal nélkül. Na, nálunk nincs... A másik vesszőparipa a fenntarthatóság szempontjából az utánpótlás. A Tao-s pénzek elméletileg erre valók. Nálunk nem kellet volna megváltani a világot, bár jó kezdeményezések vannak, többnyire „fanatikus”, csodálatra méltó egyedi próbálkozások, de elég lett volna egy komolyabb nyugati rendszert átvenni. Mert lássuk be, versenyképes rendszer amibe a játékosok belenőhetnek az egész országban nincsen. Mondjuk ez nem a klubok hibája. Simán kimentem volna a Pitéhez, vagy a norgékhoz, mert nem tartják elzárva a titkokat, de a németek sem rugdosnak ki. Ehhez képest elég gyenge lábakon áll az utánpótlásunk, mondjuk nem csak a miénk. De ez egy másik posztot igényelne.
4.Világklasszis edző
Elméletileg ilyenünk is van. Nagyon jól indult nálunk Pastor egy EHF győzelemmel, de mint említettem a „money time”. Magyar porondon nem mozdultunk előre, csak az ezüst. Megjegyzem ez Skalával is megvolt, még a „majdnemkupa” is, sőt nagycsapatot is ejtettünk el. De az tény, hogy BL 8... Nézzük mit adnak a „stabil” 8-ért. SEMMIT! Nemsokára, hacsak a buckántúl nem hozzák el a robotkart, változik a rendszer. És könnyen lehet, nem lesz vonzó nálunk játszani.
Azon kívül, hogy Pastor nem játszat világklasszisokat, pedig a költségvetésbe beleférne, ahogy a játékosokkal bánunk az sem pite. Három éves tervekre 2+1 éves szerződéseket kötnek (amiből jó ha 2 meglesz), és 2 évente csapatot cserélünk, nem építünk. Mert nem kell működő mag, meg csapatépítés Pastornak, mert ezek profik, meg ez nem óvoda. Nem beszélve Pastor Trefilovi magasságokba emelkedő pedagógiai érzékéről. A kutya nem fog ideigazolni az élvonalból és tényleg a „maradékból” kell válogatni vagy baromi sokat kicsengetni. De az utánpótlás nem megoldás mert a sportigazgató szarik rá. Ja, ez is Pastor... Tényleg, majd bundás-költségvetésből leszünk esélytelen kiscsapat. Nem túl jó irány.Amúgy hibátlan ötlet két évente csapatot cserélni, a Habsburgok is ezt csinálták hadseregükben, hogy a légiósók ne kötődjenek a fogadó országhoz. Na, ez végképp nem működik egy profi klubnál.
5. Profi Játékosok
Hát azokból van bőven, bár Pastortól még nem tudtam megkérdezni, mi szerint igazol. Mert ne legyen kérdés, ő teszi sportigazgatóként, aztán edzőként, meg mást tesz. Tiszta agybaj, mi? Itt érdekes Buntic igazolása... Föl kellett volna hívni Dujshebajevet, hogy mi az ábra, mert Kielcében sem viselkedett szobatisztaként, bár a F4-ba belőtte a csapatot. Hogy miért nem kérdezett rá, vagy egyet fizet kettőt kap akcióban kaptuk? Lövésem sincs. Nem magyarázható választás,főleg, hogy olyan szuper ereje van, hogy közösségeket bomlaszt egyedül. Dennis a komisz, aki másfél év alatt nem tudott beilleszkedni, hagyjuk már. 7 irányító és egy amerikai focicsapatra való játékos nem volt elég a világ megváltásához. Bízzunk benne, hogy harmadszorra jobban igazol, de ha nem, akkor 3 a magyar igazság, 1 a ráadás. Ideje lesz bőven. Muszáj lesz egy igazi szakmai igazgatót idehozni, aki képes ésszerűen szerződtetni.
6. Kommunikáció, kereskedelem (merchandise)
Na ez a legcikibb nálunk. Tiszta megyehárom, libalegelő. A webes felületek cikik, és nem rezponzívak. A webshop kritikán aluli, shop a BL meccseken van és akkor is egy karácsonyi kirakodóvásárra hasonlít, ahol éppen gyűjtenek az osztálykirándulásra. Nincs kommunikációs team. Ha van kommunikáció, az is a jó átkosra emlékeztet. Obersovszki-díjas interjúk a mesterrel, felesleges önfényezés a Barca meccs után... Külsősök nem is kérdezhetnek. Ég a pofám. Tesznek a szurkolókra, és őszintén szólva a „szurkoló szurkoljon, a játékos játsszon” már Lacikától is bicskanyitogató volt.
7. Szurkolók
Talán itt állunk a legjobban. Bár mindenkinek fogy a türelme, még annak is aki most hisz. Minden építkezésnél türelmesek voltunk.
Nagyon jó volt, hogy a klub támogatta a mordori kitérőt, az igazi pozitív kezdeményezés volt. Hozzáteszem nem a pénz miatt, hanem mert érezhettük, hogy tényleg a klubhoz tartozunk. De azóta érdemben semmi. Megszűntek az ankétok, közös rendezvények. A játékosok hermetikusan el vannak zárva. Az állandó sorcsere miatt nem lesznek idoljaink, sztárjaink... Lassan már belezavarodunk a sok névbe. Piszok jó táborunk van és nagyon jó lenne, ha tele lenne a lelátó minden meccsen.
Nézzük a tényeket. Pastor marad, Bunta léc. Megtaláltuk a problémát, mehetünk tovább, minden rendben. Kicsit olyan ez, mint a vállalati szabotázs az átkosban, mondhatnánk viccesen: Buntic elvtárs gátolta Pastor elvtársat és a komplett Kolhozt a terv túlteljesítésében, a Sztahanov érdemérem megszerzésében, de az éber, mindenre elszánt elnökség észnél volt és lépett. De inkább aggasztó ez az önreflexióra, önkritikára kicsit sem vevő vezetés, pedig nagyon sok dologban kéne előre lépnünk. Minden szegedi szurkoló egy jó, eredményes, szerethető csapatot szeretne látni, akik meghalnak a pályán, de ehhez nem csak az kell, hogy hónap elején pontosan pittyenjen a telefon.
Nálunk most van a nagy esély időszaka. Nagy klub leszünk, vagy gazdag, de béna kicsi...
Én az előbbit ragadnám meg, ha lehet és egy nagy, időtálló klubot építenék, amelynek nemcsak játékos, de szurkolói utánpótlása is lesz.
A családommal együtt akarom üvölteni: Hajrá Szeged!!!!
Mindenkinek Kellemes Ünnepekek kívánok!
Fotó: Kocsis Alíz