Nem ez volt az eddigi legszebb és legsimább meccsünk idén. Habár a dánok vergődnek eddig a bajnokságukban, a Párizs rendesen megszenvedett ellenük. Tavaly kicsit lesajnálták őket, mert a C-D ágról jöttek és keretük alapján simán lehettek volna a „Waxos Alkony Északi Kézilabdázóknak Szeretetotthon” csapata is. Ez vissza is ütött rendesen. Tőlük eléggé tartottam, mert az újra magukra találó északi játékosok, köztük olyan zsenikkel, mint Eggert, Mogensen és leendő vezérek, mint a maciarcú dán hálóőr titán, Emil Nielsen tiszteletet parancsolnak. Tavaly még a kissrác súlyával, alkatával viccelődött mindenki. Idén már nem. Habár kikaptak, de kivédte a párizsiak szemét. Benne volt a pakliban, ha az ifjú dán reménység elkapja a fonalat piszkosul szenvedni fogunk.
Na, a szenvedéshez nem kellett Emil, csak a 7 a 6 elleni. Ilyen tanácstalan ugrálást rég nem rendeztünk védekezésben. Lássuk be Mogensennel ez a 7/6 játék kifejezetten tetszene, ha nem ellenünk játszották volna. Pastor gyorsan időt is kért az első félidő elején, de a gyors számtan lecke után még mindig csak nyomoztuk a dán támadásokat. Nem is játszottunk még üzemi hőfokon, kellett hozzá 20 perc, -4 gól, nekünk 3 agyvérzés és számtalan déja vu érzés mire bemelegedtünk. Na meg egy kapuscsere.
Segonak nem volt könnyű dolga, hiszen gyakorlatilag csak ziccerekkel nézett szembe, és szerencséje sem. De nekünk van még egy zseniális horvátunk, aki úgy szállt be a meccsbe, ahogy már mi is, de főleg ő várta. A lefújás után látszott Mirko arcán, hogy az elmúlt időszak nehézségei, sikertelenségei által épített gát, ha nem is átszakadt, de végre elkezdett leomlani. Nagyon sokat dolgoznak nálunk a kapusok egy fantasztikus és elképesztően alapos edzővel, Nenad Damjanovic-csal. Látszik ez a sok idő és energia, amit Marin és Mirko ölnek bele a munkájukba. És most végre Alilovic is „megérkezett” hozzánk. Kövezzetek meg, de őt mindig nagyra tartottam, még akkor is, amikor a buckán túl tolta ki a labdáinkat. Örülök, hogy hozzánk került, elindult fölfele, és tudjuk még mire lehet képes, ha igazán belelendül. Úristen hányszor olvasztotta le a mosolyt az arcunkról… De ő most már értünk és mi érte. Jó érzés ez, na.
Szóval egy igen passzentos kapusteljesítménnyel sikerült magunkat visszaküzdeni a meccsbe. Az egy mínusz elég hízelgő volt a 10 rendes és 20 felejtsük el azonnal perc után. Jót tett a szünet, végre úgy jöttünk ki, ahogy kell, a dánok meg kicsit beragadtak. Végre átvettük a vezetést, és onnan elindult egy igazi hamisítatlan hullámvasút, de hála az égnek a vezetést nem sikerült visszaszerezniük.
Elég jó csapat ez Skjern, és Bélával (Myrhol) csak jobbak lehetnek. Nagyon rágós falat volt ez, de leküzdöttük. Nagyon kellettek a rutinrókák és a megfelelő válaszok a padról. Jól forgatta a végén a csapatot Pastor. Elég jó húzás volt az elsőben igen harmatos Dimát visszahozni, aki nagyon szépen ölte az időt és lőtt egy piszok fontos, dán szempontból nem túl lelkesítő gólt az utolsó 3 percben. Ott fogyott el a viking lelkesedés, hajtottak, de mi higgadtabbak és pontosabbak voltunk. Most már tendencia, hogy a money time-ban képesek vagyunk nagyon koncentrálni. És tegyük hozzá, hogy Pastor is képes már kilépni a komfortzónájából. Nagyon jól meccselt tegnap.
Deki nem igazán találta önmagát, de higgyétek el, a Flensburg ellen már megvillant, lesz ő még hatalmas császár. Csak más a csapat, a játék és a szerepek, ezt ne felejtsük el! De hála az égnek Canellas buldózer mentalitású játéka nagyon feküdt támadásban, és beállósaink hatalmasat romboltak tegnap a falban. Beni tarthatatlan volt, bár kicsit felugrott a pulzusom a második 2 percénél, a második félidei támadásokban rendre főszerepet kapott. Gyakorlatilag mindenki tökéletesen megtalálja a falban. Ricsike megoldásai kifejezetten élmény számba mentek tegnap, ha neki nem is ment annyira a lövés, de nagyon hasznosan játszott. Nem volt könnyű dolgunk, piszok keményen védekeztek. A második félidőben szerencsére mi is felvettük a kesztyűt, bár ez még mindig csak a világ egyik védekezése volt, nem az acélos szegedi.
Szeretnék kiemelni még egy valakit, akinek a tegnapi győzelmet megköszönhetjük. Mogensen… Hát apám, ekkora hülyeséget nem várna az ember egy ilyen klasszistól. Tükörsima piros. Szerencsére Bánhidinek nem sérült meg a válla. Nélküle szét is esett az addigi sok kellemetlenséget okozó támadójátékuk.
Izgalmas meccs volt, vasárnap visszavágó. Talán a csarnokban nem fognak extázis közelében játszani, de mi igen. Nem számítok itthon sem sétagaloppra, de talán átsegítjük őket a hullámvölgyeken, ha lesznek. Itthon amúgy is jobbak és felszabadultabbak szoktunk lenni, de nem szabad lebecsülni a dánokat, az tuti. Gratulálok azoknak, akik a helyszínen buzdítottak.
Jókedvűen próbálom megemészteni a tényt, hogy a gyengébb teljesítmény ellenére behúzzuk az ilyen kemény meccseket. Értitek, mire gondolok. Eddig ez nagyon, de nagyon nem volt ránk jellemző. Még mindig az újdonság varázsa alatt vagyok, de nagyon tetszik, hogy egy stabil, de még néhol fejlődő, néhol közepes játékkal 12 pontot szereztünk. És így az őszi szezon vége fele végre hiszek is a szememnek. Tetszik a küzdeni tudás, akarat, elszántság és hideg, higgadt profizmus keveréke. Nagyon inspiráló! Könnyebb volt nekiszaladni egy újabb hétnek. Vasárnap újra találkozunk. Addig is, csak a KÉKEK!
képek: Csapatunk Fb oldaláról