Virágzik a természet ebben a gyönyörű márciusi időben és virágzik a szegedi kézilabda is! Ritka jó sorozatban vagyunk a Veszprém ellen, a tavalyi kupadöntő óta minden meccset behúztunk, amit meg nem, az is bajnoki címet ért! Tudtuk, hogy ez a meccs nem lesz olyan sima, mint az őszi volt, Davis összerakta őket, jöttek is az eredmények nekik tavasszal, mi meg ugye a februári tengés-lengés után mentünk neki ennek a rangadónak. A látottak alapján kipihentük magunkat, mert elég izmosra sikerült összerakni a védelmet, a támadásokon még van mit csiszolni, de jó felkészülés volt ez a meccs a tavaszi erőltetett menetre. Egy Veszprém elleni győzelem mindig édes, itt a presztízs magasan felülírja az éppen aktuális pontokért vagy címekért folyó versenyt, derbit nyerni nagyszerű, főleg teltházas meccsen! Még Lékainak is leesett az álla a szegedi hangulattól.
A meccs előtt azért voltak bennem kételyek, elsősorban a már sokat emlegetett februári gyengélkedés miatt. Nem is elsősorban csapatszinten, inkább egyes játékosok formája volt aggasztó. Ezek a félelmek részben múltak csak el, hiszen csapatként tökéletesen összeálltunk, viszont az egyéni teljesítményekben jó lenne látni az őszi formát néhány játékosnál, kelleni fog! Node egyelőre ezt az akadályt (buckát) kellett átugrani, amit elénk sodort a tavaszi szél. Nagyon jó előjelekkel jöttek a Davis-legények Szegedre, az összes tavaszi BL meccsüket megnyerték, hengereltek Tatabányán, joggal lehettek bizakodóak. A derbi viszont mindig más, a derbi az derbi, nem lehet a megelőző meccsekből kiindulni és ez most is bebizonyosodott.
A derbi jó alkalom arra, hogy a kissé beragadt szekeret és az elkényelmesedett lovakat az óriási érzelmi töltetével kirántsa a gödörből. Mi motiválna, ha nem az ősi rivális ismételt elagyabugyálása? Kell ennél jobb alkalom? Aligha. A srácok is így gondolták. Úgy összepattintották azt a védelmet, hogy az egyébként küzdelmes és sok hibával tarkított meccset hazai pályán behúztuk. Ennyi elég is volt most, ezzel a lendülettel kell továbbmenni és élesedni mindenkinek.
Rögtön az elején #megyünkazaranyér Roli elkapta a fonalat, bosszantó védésekkel borzolta az idegeinket. Megvoltak a helyzeteink, csak nem mentek be. Pár perccel később megnyugodtunk, összeállt a védelem, elöl Deki és Dima vezérletével átvettük a vezetést. Küzdelmes volt a meccs, 20 perc után úgy volt 6-4 ide, hogy a kapusoknak nem sok dolga akadt (kivéve Miklernek az elején), önmagukban a védelmek mindkét oldalon hatékonyan tették a dolgukat. Mirko olvasta Mackovseket, Nenadic puffogtatott világba, a támadásaink nekünk is döcögtek, ennek ellenére jó képet mutatott a meccs. A félidő végére magára talált a Veszprém, Ilics elkezdett tüzelni, hatékonyabbak lettek, így döntetlennel fordultunk.
A második félidő is veszprémi góllal indult, azonban erre három szegedi válasz érkezett, ismét kezünkbe vettük az irányítást, a 40. percre már hárommal vezettünk. Jó védekezésből Márió indult, Sigi is beb*sztaaaaaaaa, kihasználtuk a veszprémi labdaeladásokat. A félidő közepére ismét kiegyenlítettek, ekkorra kissé elfáradtunk, bár mindkét oldalon voltak megyekettőre emlékeztető, vicces megoldások. Lékai eladja, majd Canellas adja el, hogy aztán Nenadic elhagyja, amiből ha jól emlékszem szegedi gól lett. Ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel is szórakoztatták a csapatok a nagyérdeműt, de ezen a napon az ilyenekből is mi jöttünk ki jobban. Ricsinek nem ment ma, Canellas is néhány villanástól eltekintve halvány volt, jött is vissza Deki és Dima. Ezzel lendületet kaptak a támadásaink, nagyon jó labdákat kapott Bence, szép húzások mentek szélre, Dima pedig végre villogott, elképesztő adottságai vannak, ha megkapja a bizalmat nagyon sokat fog ő segíteni még nekünk. Hasonlóan Dekihez, aki remekül osztogatott. A másik oldalon Mahét nehezen tartottuk és Ilics a szezon egyik legjobb meccsét játszotta, szoros végjáték kezdődött. 7 perccel a vége előtt Sego megfogta Manaskov hetesét, az ellentámadásból pedig ki más, mint Deki osztott egy remek passzt szélre, megint kettővel mentünk! Ilics még tartotta bennük a lelket, de Dima ismét villant, Zsolti is a legjobbkor, így a végére eldöntöttük, az utolsó veszprémi gól már csak szépségtapasz volt!
Derbit nyerni mindig jó érzés! Mondtam már? Az ősszel látott csapategységet megint felfedezhettük, a védelmünk szintén magas szinten működött, ezek feltétlen bizakodásra adnak okot az előttünk álló nagy feladatok előtt. Elöl is voltak szép megoldások, de ott még azért döcögött a szekér. Ami nem baj, még mindig nem most kell csúcsformában lenni és látjuk a fejlődést, most ez a lényeg. Minden posztra van két jó játékosunk, ezt láttuk ma is, mennyit számít. Jót tett ez a meccs a szögedi lelkenek, na. Egyébként is, b*szok én rá, csak a Veszprémet oda-vissza!
Szép volt Fiúk!
Hajrá Szegeeeed!!!!!
Képek Faragó Imitől