Nem ez lesz az a meccs, amit még százszor visszanézek, az tuti. De marhára nem érdekel, ha ilyen küzdős meccseken menetelünk tovább komoly céljaink felé. A mordori vendégjáték sem hozott szép kézilabdát, de bedaráltuk őket, ahogy most a lengyel-magyar barátság napját (hétvégéjét) ünnepelve a Plockot is. Nem hinném, hogy egyik magyar csapat vagy a kézilabda sok új szurkolót szerzett volna magának vasárnap, de ilyen kemény brusztolós meccset, ilyen jó közönség előtt behúzni, azért nem piskóta.
A látvány nekem most mellékes volt, bár aki szereti a kemény, agresszív védekezést nézni, azért nem szenvedett. A védekezésünk most rendben volt, dacára annak, hogy kapitányunk kiújult sérülése miatt nem játszhatott, és így kiesett a legfontosabb láncszem. Az első időkérés után, hihetetlen, de Kasparek beállásával felkeményedtünk és lábbal is feljavultunk, aztán Canellas beállásával iszonyat stabilak lettünk hátul. Amíg meg keresgéltük magunkat, addig ott volt Marin és meccsben tartott minket. A cseh srác kicsit bátortalan volt elől, de a múltkori "feleslegesen" eldurrantott lövés után kapott hideget, meleget részben joggal, másrészt inkább puffogtasson tökösen, persze ésszel, mint tutyimutyiskodjon. Védekezésben tényleg nagyot fejlődött és elől is felgyorsult vele a játék, mert Maqueda nagyon nem találja magát az utóbbi időben, de nem csodálkoznék, ha nemsokára visszatalálna önmagához. Megy előre, mint a tank, nagyon akar, de most marhára nem sikerül semmi, kicsit hullámvölgyben van. Ahogy a támadójátékunk is… Ősszel a nem túl acélos védekezésünket tudtuk elől kompenzálni, most meg az egyre jobb védelmet nem tudjuk biztos vezetésben kamatoztatni.
Mondjuk „Hanyatteki” barátunk nagyon összekapta ezt a Plockot, és a játékvezetői felfogás is kedvezett a kemény védelmeknek, plusz ez kiegészült a lengyel kapus-tehetséggel, aki túlzás nélkül kiejtette a Silkeborgot, de ennél jóval többet is mutattunk már. Mondjuk itt már nagyon komoly a tét, a kéz is előbb megremeg, de majd hozzászokunk ehhez a nyomáshoz, amiben a csarnokban nem kis szerepünk lesz.
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de az egyre biztosabb, hogy titokban valamelyik szívgyógyszer gyártó cég szponzorálja a klubot. Még két ilyen meccs és jópáran pacemaker beültetésre szorulunk, de minimum vérnyomás-csökkentőre. Ősszel összesen nem volt ennyi technikai hibánk, de mivel a fiúk nem felejtettek el kézilabdázni, ez inkább azt jelzi, hogy a gyakorlás még nem teljesen érett be, de tudtuk ezt ellensúlyozni. Leírtuk már egy párszor, hogy ugyan szenvedünk, de végre ki tudjuk húzni a szekeret, ha megrekedt. Pastor arcán egy percig nem láttam aggodalmat, idegességet (lehet, ő már kapott a szívgyógyszerből :D ), de úgy is mondhatnám, soha nem láttam ilyen kisimultnak meccs közben. Bízott végig a fiúkban. Ricsike is bizonytalankodott párszor, de nem kapta le, meg is hálálta néhány sistergőssel. Dima múlt héten ment nagyot, most kedvenc Bombázónknak kellett közelebb kerülni a döbbenetes őszi formájához, tett is egy komolyabb lépést előre.
Bence körül sajnos nagyon jól védekeztek, de azért csak-csak befordult tarthatatlanul. Szélen nem voltunk túl precízek, Sigi kezéből ennyi labdát kiesni még nem láttam. De hátul ezeket és a többi hibát tudtuk kompenzálni, és ez nagy fegyvertény. Ősszel a támadás, most a védekezés a jobb, jövő héten remélem mindkettő magas szinten fog menni.
Canellas teljesítményét szeretném kiemelni, aki szintén egy női U12 meccs hibaszázalékával kezdte a meccset, de amit utána művelt az tiszta időutazás volt. A legkomolyabb teljesítményét idézte elől, hátul. Sokan, köztük én is aggódtam a válla miatt, de szerencsére visszatért az erő és lövőkedv is. Nyerő ember volt tegnap, igazi vezér. Deki lesántikálása után nem is volt más választása. Reméljük semmi komoly sérülést nem szedett össze Bombac, mert most jön az az időszak, ami tényleg számít és nem utolsó sorban láthatóan, újra elkezdte élvezni a játékot is.
De ami tényleg működött az első 15 perc után, amit felejtsünk is el gyorsan, az a Gaber-Csíró tengely volt. Matej hihetetlen keményen és ahhoz képest nem hentes üzemmódban oszlat tömeget középen. Csíróval kiegészülve, pedig egészen szépen takarnak és takarítanak, mondjuk Blazevic néha előbb lesétál két percre, mielőtt megszólal a síp. Kasparek is nagyot ment kettes poziban, a túl oldalon is odatették magukat a fiúk. Meglátjuk majd mire mennek Sulic ellen, aki ellenünk tér vissza kissé nevetséges eltiltásából, a cseréje finoman szólva sem játszott klasszis szinten. Renáta üdvözlése ad némi pikantériát a visszavágónak. Jaj, de jó lesz, már alig várom! Az biztos, kedvenc hentesünkkel szemben nehezebb dolgunk lesz.
2 góllal vezetünk az „első” félidő után, a második sem lesz egyszerűbb. Mindkét csapat vélhetően javulni fog. Nem számítok könnyebb, szebb meccsre. De itt a továbbjutás a tét, az első perctől koncentrálni, hajtani kell! Kérem, hogy két szurkolónként legyenek kedvesek egy defibrillátort elhelyezni! Leszarom, hogy szépen játszunk-e, csak jussunk tovább! Felesleges most ennél a meccsnél tovább tekinteni! Nálunk az előny, de egy csata még hátra van! Daráljuk be őket megint!
Csak előre!
Képek: Csapatunk és az SPR Wisla Plock Fb oldaláról