Ősapánk, az NST történetében hagyomány volt, hogy a BL-döntő előtt objektív, tudományosan megalapozott elemzést készítettek arról, hogy az egyes csapatok miért nyerhetik illetve miért nem nyerhetik meg a döntőt. Lassan közeledő 10 éves évfordulónk apropóján idén mi is nekifutunk e műfajnak, a Final4 felvezetéseként naponta jelentkezünk Hajrá...! illetve Mocskos...! posztjainkkal.
Kezdjük azzal, hogy végigszaladunk az eddigi eredményeiken, aminek különösebb jelentősége azért nincs, mert
- a BL csoportkör szinte minden meccsére kb. fél csapattal tudtak csak kiállni, így azt a szakaszt nagyjából végigbotladozták,
- a szezonban korábban elért eredményeknek ilyenkor már amúgy sincs semmi jelentősége.
Azaz lehet, hogy a szezon 80%-a alapján nem lenne Kölnben a helyük, de ez itt egy Hajrá...! poszt, így innentől következzenek azok az érvek, tények, vélemények, amik miatt viszont nemhogy ott a helyük, de szerintünk megint elviszik a Veszprém orra elől a robotkart!
Ha az őszük, kora tavaszuk nem is volt épp veretes, az utóbbi pár hét formája azért már előrevetített annyit, ami alapján nyugodtan kijelenthetjük, a Kielce nem outsiderként érkezik Kölnbe - na nem mintha az outsider fogalom bármilyen módon értelmezhető lenne a Final4-ral kapcsolatban. Szóval május elején előbb kiejtették a PSG-t azon a bizonyos őrült párizsi visszavágón, ahol a kiváló Nikolic - Stojkovic bírópáros jó érzékkel elkövetett belenyúlásaitól sem függetlenül a PSG egy bő félidő után utolérte a lengyeleket, azonban a sárga-kékek nem estek össze, hanem inkább megnyerték a meccs és párharc utolsó, mindenről döntő 10 percét. Hogy mennyit vett ki belőlük ez a meccs jól mutatta, hogy a lengyel kupadöntőben még egyetlen góllal jobbak voltak a Plocknál, de aztán két nappal később az Opole elleni bajnoki elődöntőben elszenvedték az első bajnoki vereségüket - több mint 100 győztes meccs után. A visszavágót természetesen simán behúzták, így a hazai szezont a Plock ellen zárhatták: előbb idegenben döntetlenre végeztek, hogy aztán a hazai visszavágót végig dominálva, otthon szerezzék meg a bajnoki aranyat.
Bajnokcsapat
Na de az unalmas eredmények helyett nézzük meg inkább azt, mitől is ilyen jó ez a Kielce! Mint minden spanyol csapatnál, náluk is a hatosfalas védekezés az alfa és az omega, amiben - ha egészséges - Jurkiewicz, Mamic és Karalek az alapemberek, de mellettük Lijewski, sőt Janc és néha Aguinagalde(!) is képes magas szinten védekezni. Specialitásuk az 5+1 Janccal vagy Alex Dujsebajevvel elöl, na ja, ha ilyen játékintelligenciájú, pláne ilyen gyors lábú játékosaid vannak, vétek nem használni őket zavaróban.
Karalekre térjünk is ki gyorsan! A srácot idén vitte oda Talant, mégis képes volt egy fél szezon alatt védekezésben is meghatározó emberré válni, amit az tesz különösen értékessé, hogy mindezt egy maximalizmusáról híres spanyol edzőnél tudta véghezvinni. Plusz a jó védekezést laza 54 góllal fejelte meg idén, ami egy beállótól eleve szép teljesítmény, ráadásul ő is elég pöpec tavaszt fut eddig, 17 gól az egyenes kieséses szakaszban, hát na.
A szezon másik felfedezettje Kulesh Ulászló: a balátlövő úgy jutott el 44 gólig az idei BL szezonban, hogy egyrészt novemberben játszott először, másrészt ebből 21-et az utolsó négy meccsén, azaz a nyolcad- ill negyeddöntőben vállalt. Tavasszal részben Jurecki kiesése miatt kaphatott ekkora szerepet és ezt valami egészen elképesztően megbízható játékkal köszönte meg Talantnak. Álljunk is itt meg egy pillanatra: a Magyarországon nagyjából egy közepes káromkodás szintjére koptatott neve ellenére Dujsebajev idén megmutatta, elég jó szeme van (neki és a stábjának, természetesen) a tehetségekhez. Az, hogy két kb. nevenincs fehérorosz srácból faragott BL szinten is meghatározó játékost, mutatja, milyen tudatos építkezés folyik náluk.
Kupagyőztes
Ebbe a sorba illik Daniel Dujsebajev is, akit a sérülések miatt az utolsó pillanatban hívtak vissza a celjei kölcsönből. Cupara szintén remek fogás volt, még ha őt alapvetően a Szmal visszavonulása és Wolff 2019 nyári megérkezése közötti időszakra is igazoltak, ennek ellenére simán kiszorította Filip Ivicet, a PSG ellen pedig megmutatta, rendelkezik az igazán nagy kapusok legfontosabb skilljével, azaz képes bravúrokat hozni a money time-ban. Az egészpályás üreskapus góljairól nem is beszélve. És ha már szóba került a Kielce igazoláspolitikája, ne feledjük a talán már idén nyáron Nantes-ból Kielcébe költöző Nicolas Tournat-t, aki Karalekhez hasonlóan nemcsak elöl hatékony, de védekezésben is magas szintet képvisel, vagy a jobblövő Paczkowskit, aki ugyan nem egy extraklasszis, de nem véltelen, hogy nem adja el a Kielce évek óta, inkább fixen kikölcsönzi random BL csapatoknak, jövőre éppenséggel a Veszprémnek, ugyebár. Látványos generációváltás zajlik tehát Kielcében, de ez az eredményességen idén egyáltalán nem látszik meg.
A Kielce is szépen alkalmazkodik a spanyol (edzővel rendelkező) csapatokat jellemző trendekhez. Pár éve visszaszorulni látszott a rájuk jellemző, a játék lassítására, a helyzetek precíz kidolgozásán alapuló stílus, mivel a meghatározó német és francia csapatok elképesztően magas szintre fejlesztették a gyors indítások, gyors középkezdések és a rendezetlen védekezés elleni játékot. E trend csúcspontja egyértelműen a tavalyi Final4 volt, a három francia csapattal. Erre a trendre szinte ugyanazt a választ adta idén a Vardar, a Kielce és a Davis nevével fémjelzett Veszprém: a visszarendeződést és a védekező cseréket a korábbinál sokkal pontosabban szervezik meg. Ennek egyik fő eleme, hogy lehetőség szerint a padhoz (leg)közelebbi belső játékost cserélik az elsőszámú védekezőspecialistára, majd a második védő a rövid oldali szélső helyére jön, de csak ésszel mert ha az ellenfélnek mégis sikerül gyorsan felhoznia a labdát, akkor szépen megvárják az első játékmegszakítást a cserével. Ilyenkor jönnek különösen jól a kettesben is elfogadhatóan védekező szélsők, mint például Jachlewski, Janc vagy éppen Angel Fernandez, mert így a védekezésben kvázi haszontalan Alex Dujsebajevet és Cindricet el lehet dugni a szélen. Talant és a másodedző Zorman szerencsétlenségére ebből a pontosan megkomponált rendszerből hiányzik két védekezni is tudó átlövő, akikkel egy támadás-védekezés cserét megspórolhatott volna Talant. A két hiányzó egyike Daniel Dujsebajev, aki Kulesh sérülése miatt érkezett szeptemberben, de a vb-n összeszedett egy térdsérülést, amivel számára véget ért a szezon. A másik hiányzó nála is nagyobb veszteség, lévén Michal Jurecki a védekezés mellett támadásban is igazi vezér lehetett volna - ha a februárban összeszedett kézközépcsont-töréséből rendben felépült volna. Nem így történt, ezért áprilisban újra műteni kellett a kezét, így gyakorlatilag kizárt, hogy játszani tudjon a Final4-ban.
Jurecki a sérülése ellenére kupát emelni azért még tud
Térjünk még vissza kicsit a védekezésükre! Jellemzően Jurkiewiczet és Mamicot cserélik, ők - a veszprémi módihoz hasonlóan - az aktuálisan pályán lévő játékostársakhoz igazodva hol hármast, hol kettest védekeznek. Ennek következménye a valamivel gyengébb hosszú oldali védekezés hol Aguinagaldéval, hol korábban már említett szélső védőkkel. Utóbbiak lábbal nagyon erősek, viszont nem olyan magasak, így átlövésből, a falat leszorítva meg lehet verni őket. Cserébe botrányosan jól labdacsapdáznak, ami különösen erős fegyvere a Kielcének, a párizsiak tudnának róla mesélni hosszabban is.
Emberelőnyben a Kielce is előszerettel használja a legfrissebb spanyol innovációt, a kétbeállós játékot, ahol a két középső játékosból az egyik a beállósok miatt leszorított falhoz egészen közel lépve hoz döntést: vagy egy lépésből kapura lő, vagy egy csel után leteszi a labdát valamelyik beállósnak, esetleg szélsőnek. Ezt ők annyival fűszerezik meg, hogy a balkezes lövő posztján vagy Alex vagy Janc szerepel ilyenkor, akik szintén remekül tudnak mind betörni, mind passzolni.
Ezzel szépen át is térhetünk a támadójátékukra, melynek alaptétele, hogy védekezésben Alex vagy Cindric (néha mindkettő) fenn van, hátha gyorsan fel lehet hozni a labdát. Hozzájuk csatlakozik néha Janc, amihez csak annyit tudunk hozzátenni, hogy tegye fel a kezét az a védő, aki képes megállítani a lerohanásukat szabályos eszközökkel. Blagotinsek, édes fiam, ugye ezt te sem gondoltad komolyan, teszed le a a kezed de azonnal?!
A védőspecialisták is kísérik a lerohanásokat, és csak akkor mennek le cserébe, ha első/másodszándékból nem sikerült helyzetbe kerülni. Ekkor jön a klasszikus Talant féle iskola, Cindriccel vagy Alex-szel középen, Kulesh-sel, esetleg Jurkiewiccel a bal, Janccal és Lijewskivel a jobb oldalon: az irányító előkészít valamelyik átlövőnek (ez általában Kulesh), ezzel súlypontot képez valamelyik oldalon, ha ebből nincs lövőhelyzet, akkor egy kereszttel vagy hosszú passzal nyitnak a másik oldal felé. Mindezt szép kényelmesen, hosszú lefolyású támadások formájában vezetik elő, miközben a védők egyetlen pillanatra sem engedhetnek ki, mert a legkisebb tolódási hibát azonnal betöréssel bünteti Cindric vagy Alex. Mindehhez a falban két bő 100 kilós beálló (Karalek és Aguinagalde) segít zárni, vagy ha úgy adódik (és elég gyakran van ilyen), gólt lőni vagy kiharcolni egy-egy hetest, kétpercet.
Az agytröszt: Talant Dujsebajev edző és Uros Zorman másodedző
Egy szó mint száz: Dujsebajev és Zorman eddig több mint sikeresen vezényelte le a korábbi BL győztes mag (Bielecki, Zorman, Szmal, Cupic, Strlek majd hamarosan Jurecki és Aguinagalde) kiöregedése miatt halaszthatatlanná vált generációváltást. Ez önmagában is hatalmas eredmény, abból a szempontból viszont különösen örömteli, hogy az őszi anyagi nehézségek ellenére a Kielce úgy tűnik, nem jut a Vardar sorsára.
Elismerem, jó tömény lett ez a poszt, ezért így zárásként röviden, még egyszer, hogy miért is fogja megint ellopni a Veszprém orra elől a robotkart a Kielce:
- náluk vannak a mezőny legjobban cselező belső játékosai, köztük Alex Dujsebajev személyében a BL - várhatóan - idei gólkirályával, és a Final4 (ha nem a világ...) jelenleg legeredményesebb irányítójával, Cindric-csel (4,25-ös gólátlag a BL-ben idén!);
- aki ráadásul hasonló szerepben, kvázi egyedüli irányítóként nyert már egy BL-t;
- Talantot idén senki nem baszogatta az eredmények miatt, így a csoportkört csak túl kellett élnie, miközben a saját tempójában, a szezon legfontosabb részére járathatta csúcsra a csapatát;
- ráadásul ha valaki, ő pontosan tudja, hogy is működik a Final4 - mégiscsak hatodszor van ott Kölnben;
- nopláne: a teljes BL mezőnyt tekintve ő az egyetlen olyan edző, aki két különböző csapattal is meg tudta nyerni BL-t; (ez a bravúr amúgy eleve csak Gislasonnak és - kis szódával - Zovkonak sikerült)
- az övék az egyetlen olyan szurkolótábor, amit még Veszprémből nézve is irigyelni szokott az ember;
- és persze azért, mert tele vannak rutintalan új fiúkkal, ami miatt idén az ő győzelmükre számítunk a legkevésbé - az elmúlt bő tíz év azt mutatta meg, Kölnre ennél jobb ómen nem is kell.
További Hajrá...! és Mocskos...! posztok érkeznek a héten, stay tuned!
Képek: PGE VIVE Kielce Facebook