4 bajnok, 5 pont

Elég sok változás állt be az életemben, ami miatt nem igazán kerültem klaviatúra közelbe, de most végre sikerült. Azt kell, hogy mondjam ez eddig nem rossz, a Flensi elleni igazságos döntetlen vagy a párizsi zakó simán benne volt a pakliban. Ha valaki szeptemberben azt mondja, hogy első négy forduló után, ilyen ellenfelekkel szemben szerzünk 5 pontot, simán aláírtuk volna.

Az Aalborg csapata azért a négy bajnok közül a leggyengébb, bár volt akinek beletört a bicskája… :D Mi egyértelműen nyerni mentünk. De erre a startra kevesen számítottunk. Ugyanakkora elánnal indultunk, mint a nagyok ellen, csak kevesebb ellenállásba ütköztünk. 19 perc alatt közé pakoltunk 10 gólt.

Amikor bekapcsoltam a tévét, még Mordor meccs volt. Azt hittem az eredmény láttán, hogy vége a meccsnek és domináltak a védelmek. Felkacagtam, amikor megláttam, hogy ez csak az első félidő. Na, gólmennyiségre mi sem panaszkodhattunk. A 20. perc környékén jelezték a hazaiaik, hogy „Helló, mi is itt vagyunk ám!”, ám behozni nem tudtak. A Bence körüli védekezés úgy nézett ki, mintha egy 3 éves gyerek próbálná megtartani a család 80 kilós dán dogját. Fantasztikus teljesítményt láthattunk tőle, már-már idézte Aguinagalde hőskorát. Nagy kincs és igazi központi „eleme” a játékunknak.

Mivel esélytelen volt Bánhidit tartani, ezért néha megvillanhattak az átlövések is. Ricsi már a Flensburg elleni is megmutatta, hogy nem csak hatalmas erejű bombákból, de fineszes passzokból sincs hiány nála. Radivojevic-Bodó kínai már lassan védjeggyé válik. A szerb jobbszellőről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni és végre visszatért SuperMario is. A jobb oldalunk nagyon bitang. Maqueda olyan, mint egy tank, mondjuk neki jobb lett volna 5 perccel több szusszanás az első félidőben, egyszerűen megállíthatatlan, Rocky sem tudná kiütni. Stepancic kezd egyre jobban beleilleni a csapatba és már a vérét is adta értünk. Kasparek szépen szállt be egy jó passzal, de kicsit elvitte a hév.

Beállóban Bence fenomenális, Gaber kőkeményen dolgozik hátul és elől sem esélytelen. KisRosta végre bemutatkozott a legrangosabb kupasorozatban, meg is próbálták a társak meglövetni, hátha hoz egy rekesz (sört) ásványvizet. Majd jövő héten. Ricsi kezd nagyon komplex „fegyvere” lenni a csapatnak, Dima végre visszatért és hozzá is tudott tenni. Szerencsére volt akkora előny, hogy lehessen kicsit megilletődve butáskodni és belemelegedni a meccsbe. Nagyon kell egy jó Zsitnyikov Bodó mellé, így gyakorlatilag kifogyhatatlanok lehetnénk taktikailag, főleg, hogy Canellas papa is bevethető ott. Joan szépen megoldotta középen, ahogy Bombac is. Sőt, Deki végre fickándozott, mint hal a vízben. Ezt látva Pastor végre nem hajtotta csapágyasra, amit csak üdvözölni lehet.

Tetszett Sigi zavaróban. Még nem olyan hatékony, mint Jonas, de ha végre egyenértékű cseréje lenne a kapitánynak, akkor kezdhetünk reménykedni bármiben. A kapuban Mirko most nem brillírozott, de azt simán ki lehet jelenteni, hogy Roli már most többet védett ebben a 4 fordulóban, mint tavaly Veszprémben, összesen. :D És akkor még tartalékban van Hennigman és Csíró. Alakulunk. Ne felejtsük, hogy ez „csak” a dán bajnok volt, akik a Löwenhez képest elég „gyatrán” játszották ellenünk a 7-6-ot. Kellenek a felhozó meccsek, na.

Nem szeretnék semmilyen jóslásokba belebocsátkozni, meddig juthatunk a fejlődésben, kupákban, bajnokságban. Csak az alagút elején pislákol a fény, nagyon messze a vége, de az irány, az marhára rendben van. Fejlődjünk, haladjunk apránként, mert ha 20 perc atom koncentrációra és kézilabdára képesek vagyunk, akkor ezen az úton tovább haladva és a keretet teljesen kihasználva jócskán megnyújtható ez a 20 perc. Igazi csapatmunka volt! Bravó!

Csak előre!

Képek: Imádott csapatom Fb oldaláról