Nyertünk! 1 pontot...

Majdnem sikerült a bravúr! Az Aalborgnak. Piszok szimpatikus csapat, Atlasont mindig nagyon bírtam, még a padon is szimpatikus másodedzőként. Elférne egy hasonlóan fiatalokkal és rutinrókákkal tűzdelt, tökös, fineszes, piszok gyors csapat a bajnokságunkba is. Bár látva az északi srácok fizikumát nem jövőre lesz nálunk tempó a kézilabdában. Nem. Nem tempo-handball, csak gyorsabb játék, meg fizikum. A hatos fb oldalára is kitettük a Norvégiában edződő és erőnléti-edzősködő hazánkfiával készült tanulságos interjút, akit érdekel mindenképpen olvassa el!

Sokáig kellett keresni a pozitívumokat a csapat teljesítményében. Az Eb-ről visszatérők szépen hozták magukat, ott folytatták, ahol abbahagyták. Mikler szuperül védett, Deki ment, mint az őrült, de társakra csak elvétve talált. Maqueda hozta piszkosul magát. Itt megállnék egy pillanatra. Jorge nyomott egy elképesztő Európa bajnokságot, bekerült az all-star csapatba, ahogy Bence is, óriás respekt. Ki lehet jelenteni, hogy ma Maqueda egy hiányposzton a legjobb, de biztos a leguniverzálisabb játékos a világon. És a következő néhány évben remélhetőleg a csúcson marad. Megdolgozott érte rendesen, és maga mögé parancsolt egy Alex Dujshebaevet a világ egyik legjobb válogatottjában. Nekem csak egy kérdésem lenne. Ha van egy világklasszis, balkezes, magas szinten védekező, elképesztő játékintelligenciájú harcosunk, nem az a legjózanabb, leglogikusabb lépés, hogy minden áron meg akarjuk tartani??? Elméletileg anyagi korlátja nem lehetett és ez a „tiszteletből nem mondok semmit” szerintem nem csak nekem bűzlik. Nagyon nem örülök ennek, de kevés a logikus vagy annak tűnő magyarázat. Ha valaki nem érti mit rinyálok ezen vagy szerinte Maqueda soha nem volt jobb egy közepes játékosnál, az legyen kedves a bevásárló-listára a tej mellé felírni, nem kell több hely, 3 hasonló kaliberű jobblövőt aki hátul nem nettó emberhátrány. Jó szórakozást!

Nem segített tegnap a 10 perc alatt 3 kihagyott hétméteres, és a nagyon karcsú helyzetkihasználás. A kis dán kapus, aki az Usa-ban még nem kapna sört olyan önbizalom-fröccsel távozott Szegedről, hogy már most elég egy közepes karrierhez. Továbbá az inkább kicsit kínos volt, hogy a meccs bizonyos periódusaiban Canellas volt a leggyorsabb, legdinamikusabb játékosunk.

Kicsit megégtünk a 7-6 ellen is, bár sebesség, keménység nélkül elég nehéz védekezni. Ezzel szemben a túloldalon az a Smarason fogta meg a mi Bencénket, akit elől képtelenek voltunk tartani. Ez csak azért vicces, mert a 25 éves izlandi nincs 190 cm és 90 kiló, de villámgyors lábbal és a már feljebb említett iszonyat fizikummal és erővel rendelkezik. Csak finoman utalnék a „testsúlykilógrammmagassághányadosára”, mekkora retró, túlhaladott blődség, de legalább még tantervbe van itthon. Muhahaha. Bencét nagyon szépen kikapcsolták tehát a játékunkból, ennek ellenére sem szélen, sem a távoli zónákból nem voltunk képesek közepesnél jobb eredményre. Hátul pedig gyakorlatilag átlövés nélkül cincálták szét a védelmünket. Hiányzott a dinamika, nem haraptunk szombaton. Blazevicnek juthatott volna néhány perc, hogy kicsit elvegye a fickándozó dánok jókedvét. Mondjuk ilyen tempó-különbségnél csak a henteskedés maradt volna, no meg a megérdemelt 2 perces pihenők. Így logikusnak tűnik, hogy Pastor nem cserélte be. De akkor miért nem KisRosta ült a padon? Neki is komoly tanulópénz lett volna egy kompakt kis dán versenyautó ellen játszani.

Köszönjük meg ezt a pontocskát a dánkáknak, de nagyon. Óriási szerencsével pontot mentettünk egy olyan meccsen, ahol egy percecskéig nem sok, de addig sem vezettünk. Végig futottunk (inkább kullogtunk) az eredmény után, bemákoltuk egy eladott labdával a végén. Valljuk be őszintén a szombati meccshez nem sok közünk volt.

Felejtsük is el ezt a meccset, ami egy aggasztó Csurgó elleni után még mindig a megfelelő állapotba hozásról, belelendülésről szólt. Ezt mondja az örök optimista énem. Elsősorban tempóban muszáj feljebb kapcsolnunk, koncetrációban is messze vagyunk az elvárt szinttől, fizikumon is van mit javítani és a játékainkon is van mit csiszolni. Szokásos „vissza a kályhához” szegedi tavasz, azzal a különbséggel, hogy most nem néz ki jó helyezés a csoportban. Párizs ellen csoda kategória 5 góllal nyerni, Flensburg sem egy sétagalopp, Barcelonába pedig senki sem nyerni jár. Ez a két pont volt a legkönnyebben megszerezhető a tavaszi hadjáratban. Bár simán letojom, ahogy már ősszel is említettem a tavaszi helyezésünket, ha a 8 és 4 közé megnyerjük a párharcokat. De ahhoz mindenkire szükség van és hála az égnek ez is egy pozitívum volt a szombati meccsen, sokan belelendülhettek a Bl-be.

Utoljára hagytam a meccs legszebb és legmeghatóbb momentumát. A „B” közép transzpararenses megemlékezést a tragikusan elhunyt Marian Cozmáról. Soha nem feledünk!

Jövő héten jönnek a Karabaticok, meg valami Hansen. Kapcsoljunk feljebb, hasonlóan kapjon mindenki szerepet és próbáljuk megcsapni őket. Régóta nem kaptunk ki otthon, hála az égnek ez az Aalborgnak sem sikerült, pedig nagyon közel voltak! Menjünk tovább! Csak előre!

Képek: Imádott csapatom fb oldaláról