slot amerika slot asia slot ceko slot dubai slot eropa slot china slot filipina slot hongkong slot italia slot jepang slot jerman slot kamboja slot korea slot lebanon slot lodon slot luar slot malaysia slot myanmar slot platinum slot prancis slot rusia slot singapore slot taiwan slot thailand slot vietnam akun pro amerika akun pro asia akun pro ceko akun pro china akun pro dubai akun pro eropa akun pro filipina akun pro hongkong akun pro italia akun pro jepang akun pro jerman akun pro kamboja akun pro korea akun pro lebanon akun pro london akun pro luar akun pro malaysia akun pro myanmar akun pro platinum akun pro prancis akun pro rusia akun pro singapore akun pro taiwan akun pro thailand akun pro vietnam senang303 sukses303 horus303 spesial4d sboku99 amarta99 joinbet99 sukses303
senang303
sukses303
horus303
sboku99
spesial4d
amarta99
joinbet99
Hatosfal – Mint egy falat kenyér

Mint egy falat kenyér

Negyedik hét, negyedik Szeged-Veszprém, Veszprém-Szeged meccs. Az előző három találkozó szegedi szempontból három vereséggel, összesen -21-es gólkülönbséggel végződött, de egy javuló tendencia volt látható a csapat játékán. Szomorú volt tapasztalni, hogy nem volt teltház, bár ez az eredmények, a hozzáállás és a vezetőség kommunikációjának hiányában nem volt meglepő. Ezekkel az előjelekkel futottunk neki a látszólag legkevésbé jelentős rangadónak, és az eredmények után ez a győzelem – még ha a legkevésbé fontos találkozón is a várhatóan 6-7 találkozóból – akkor is úgy kellett a csapatnak, a tábornak, egész Szegednek, mint egy falat kenyér. Egy falat kenyér, de korántsem alamizsna. A negyedik meccsünk volt a Pick Arénában a Veszprém ellen, és mindössze az első győzelmünk: negyedik héten, az idei negyedik, és egyben az Aréna negyedik rangadóján aratott győzelemmel óriási lépést tettünk az alapszakasz megnyerése felé – és lehet, hogy Pastor negyedik szegedi bajnoki címe felé is?

Sokan a szurkolók között már úgy álltak ehhez a meccshez, hogy essünk túl rajta, és jöjjön egy kis szünet az ősi riválisból, mert ez így, ezekkel az eredményekkel már túlságosan morál- és táborromboló is lehet. Délután a meccskeretek megpillantásakor érdekes volt a szurkolói reakció: míg korábban azon sopánkodtunk, hogy mi lesz velünk Bánhidi nélkül, most felsóhajtottunk: végre Rosta Miki is szerepet kaphat! És micsoda szerepet, hogy játszott! 10 lövés, 9 gól, kiharcolt hetesek (igaz be is kéne lőni őket…), és még az is belefért, hogy az egyetlen rontott lövése a legfontosabb pillanatokban volt, amikor eldőlhetett volna a meccs. Találatai, védőkről való leválásai élményszámba mentek. Teljesen érett, és már-már azt a Bánhidit idézi, akivel a Szeged anno szerződést hosszabbított. Egyenrangú posztriválisok lettek, ami nemcsak a Szeged, hanem a válogatott számára is fontos lehet. Bosszantó, hogy Pastor Bánhidi jelenlétében nem szán neki akkora szerepet, mint amit megérdemelne, de ettől függetlenül a Mister munkáját el kell ismerni – akárcsak a fiatal Bánhidi esetében is, Rosta Miki is 24 éves korára érett be, és ért el klasszis szintet, hát ha még a védekezésén lehetne egy szintet emelni! Őt bármi áron, bármennyire teletömött aktatáskányi pénzzel vagy biankócsekkel, de meg kell tartani, nem szabad elengedni Bukarestbe.

De nem csak ő volt a kulcs. Ki lehet emelni Mackovsek tökéletes első félidei játékát és egész meccsen nyújtott védőmunkáját, Mikler Roli sorozatos bravúrjait és ziccervédéseit – aki igazi csapatkapitányként a legfontosabb pillanatokban tett hozzá, összerántotta a társaságot és tartást tudott adni a srácoknak –, Martins lendületét és fifikás bejátszásait, Garciandia lélekjelenlétét a végén a hibáinak ellenére, és még sok mindenkit. De ami a legfontosabb volt az egész meccsen az az akarás, a küzdés, hogy mindenki, aki pályára lépett, felszántotta végre a Pick Aréna padlóját, aki pedig padozott, egy jó szóval mindig segítetti tudta társait. Hosszú idő után ismét egy összetartó alakulat képe sejlett fel, amiben nem az egyénieskedés dominált. A kupadöntőn már pislákoló parázs végre belobbant és minden szemben és szívben ott égett a tűz (hol volt ez eddig…?). Lélektanilag ez a győzelem, és a kivívásának módja, a közönség és a csapat egymásra találása rengeteget jelenthet a hátralévő egy-másfél hónapra nézve, amikor tényleg minden idegszálunkkal az Építőkre koncentrálhatunk. Olyan feszültségek szabadulhatnak fel, melyek ki kell hogy rángassák a csapatot az apátiából, egyúttal önbizalmat és hitet kell, hogy adjanak.

Reméljük a Mister is észreveszi, hogy a csapat forgatásával, a cserejátékosokba fektetett bizalommal sikerre vezetheti az együttest. A mai tempó mellett nem lehet 8-9 játékossal ilyen meccseket végigjátszani (talán csak a Magdeburg képes hasonlóra). Az előző meccsekhez képest Martins játszott, Rosta játszott, Blonz játszott, és nemcsak, hogy játszottak, hanem be is váltak, pótolni tudták a személyes kedvenceket. Reméljük Pastor is belátja ezt, és az utolsó meccseken is bátran fog nyúlni hozzájuk, mert a sérültek és betegek visszatérésével, a keret mélységét kihasználva, akkor a bajnoki döntőben bármi megtörténhet, mert még ennél is több lehet a csapatban. És ne feledjük, ha innentől minden meccsen hozzuk a papírformát, elegendő két hazai győzelem a bajnoki döntőben, akárcsak egyetlen gólocskával is, még akkor is, ha Veszprémben felküldjük az ifit és 15-tel kikapunk, hogy a Pick Arénában első ízben egy csapat bajnoki címet ünnepelhessen… Csak aztán meg ne változtassák jövőre megint a kiírást, hogy a gólkülönbség dönt, ha mégis így alakulna :)

A háború vége még messze van, ellenfelünk ráadásul egy másik fronton is vetélkedik, de most egy olyan csatát nyertünk, ami sorsfordító lehet. Az így kicsikart győzelmek összekovácsolhatják a csapatot a legnagyobb ütközetek előtt, amiben mindenkire szükség lesz a lelátókon, a padon és a pályán egyaránt.

Utóirat: Nem tudok és nem is akarok elmenni a bíráskodás mellett szó nélkül. Volt két BL-meccs nemzetközi bírókkal, és volt két hazai meccs magyar játékvezetőkkel. Ég és föld. A magyar bírók alkalmatlanok arra, hogy ezt a párosítást lefújják– legalábbis azok a párosok, akiket eddig delegáltak erre a két találkozóra. Nézzük meg milyen volt a két BL meccs hangulata, összképe, bírói ténykedése, és a másik kettőé. Gyalázatos, és azt hiszem, ebben mindkét oldal egyet kell értsen. Ide-oda következetlen, érthetetlen fújások a magyar sípmesterek részéről. Van olyan magyarországi bíró páros, kettő is, akik BL meccseket fújnak hétről-hétre, világ- és Európa-bajnokságokon szerepelnek. Nem megsértődni kellene azon, hogy a legtöbben külföldi bírókért kiáltanak, hanemvagy olyan bírókat delegálni, akik alkalmasak ilyen színvonalú meccsek levezetésére, vagy mélyen elgondolkozni és magába néznie a szövetség megfelelő személyeinek – persze ez utóbbi már régóta hiánycikk.