2017. október 7., nagyjából este 7 óra. A szögedi férfi kézilabdacsapat valami egészen kiemelkedő játékot nyújtva tart otthon egy pontot a címvédővel szemben, ráadásul csak saját magának köszönhette, hogy nem lett kettő az az egy. Boldogság, siker, örvendés, az alagút végén megcsillan a buckántúliakat verő fénycsóva.
29 nappal később, nagyjából ugyanebben az időben kiderül, hogy az a fénycsóva tényleg csak a szembejövő vonaté volt.
Nem értem. Győri szemmel nyilván mást és máshogy lát az egyszer kézilabdaszerető polgár, de míg a Vardar elleni győzelemmel felérő döntetlen után, azzal a játékkal simán el tudtam képzelni, hogy a Lanxess kapuját is döngetni fogja a kék sereg, de aztán egy hónap alatt akkorát fordult a világ, hogy csak azért nem gondoljuk, hogy még a hazai ezüstérem is veszélyben lehet, mert a férfiaknál nincs legalább egy Érd vagy egy Siófok.
Hogy mi történhetett, arra csak elméleteket lehet gyártani, de az nagyon világos volt, hogy amit Herbert Gabi (szintén győri, hehe) a közvetítés alatt többször is kihangsúlyozott, az bizony megáll: a csapat nem küzd, nem megy előre. Ennek az okát kell megtalálni Szegeden, ha ugyan nem tűnik egyértelműnek: itt bizony edzőgond van. Nagyon úgy látszott, hogy Pastor nem hat már a játékosokra. Nem lehet elvitatni, hogy ő bizony ezt a játékot nagyon érti, de hogy (már) nem érzi, az is nyilvánvalóvá vált. Ragaszkodik az ő saját elképzeléseihez, amivel persze nincs baj, de egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a csapat minden szinten vevő arra, hogy két centire pontosan meg van mondva, hova kell mennie, és ha nem így tesz, akkor abból bünti van, vagyis legalábbis pályáról lekapás - néha a tíz körömről is.
Úgy látszik, hogy Pastor egyre távolabb kerül a jelen kézilabdájától, és talán túl is értékeli a lapjait vagy nem jól kombinálja őket. Nézzük a balszél példáját: tavaly Kálmán egyedül tolta szinte a posztot, meg is lett az eredménye, ki is fingott, teljesen világos, hogy ez történt. Erre idén hoznak egy balszélsőt, aki mit csinál? Lényegében heteslövő lett belőle. Oka? Ismeretlen. Vagyis sejthetően az, hogy nem tanulta még meg a pastori rendszert. De ha nem játszik, mégis mikor? És akkor az megoldás, hogy Kálmán megint fingatóágon van?
Zsitnyikov dettó. Alig játszik, de ha játszik, akkor meg látszik rajta, hogy ő bizony ösztönös játékos, nem szereti, ha megkötik annyira, amennyire Pastor szeretné. Na most, ha ezért hozta oda Pastor, mert ilyen játékos, akkor játszassa már, ha nem tudta, hogy ilyen, és ezért nem játszatja, akkor szakmai igazgatóként is fel lehetne tenni neki néhány kínos kérdést, hogy miért igazolta le.
Ami még innen 300 km-ről látszik: a kedvencek bármit megtehetnek, maradnak pályán (vagy már tényleg akkora atomszarul kell játszaniuk, mint tette azt Skube múlt héten), és akkor minden mindegy alapon - esetleg hogy most majd jól leégessem, de legalább nem kérdezik, hogy miért nem játszott-alapon? - beteszi a kevésbé vagy semennyire nem kedvencet, aki aztán ha kettőt hibázik, hajszárítós cserét kap. Ez milyen pedagógia? Néha trefilovi és Tadici-i magasságokat (vö. mélységek) érezni.
Aztán persze lehet, hogy az egész teljesen rosszul látszik innen, és hétvégén a szezont parádésan kezdő Nantes lesz ennek az áldozata. Ez is milyen érdekes, ők alig tudták legyőzni idegenben a Plockot, míg a Pick simán nyert ugyanott (erről Veszprémben is tudnának mesélni, höhö). És mégis, mennyivel többet érőnek látszik most a Nantes győzelme, mint a Szegedé. De legalábbis időben és a valósághoz közelebb lévőnek.
Nosza, a becsület a tét Szegeden, és talán még Pastor jövője is. Tessék megmutatni, hogy a problémák nem rendszerszintűek, csak egy természetes mélypontról volt szó.
Szombat estére kiderül. A szögedi kék ég is? Azt nem tudom.